Magyar Katolikus Lexikon > S > szatmári megegyezés


szatmári megegyezés, 1565. márc. 13.: Miután a császáriak Szatmárt, Erdődöt, Nagybányát elfoglalták, Szapolyai János Zsigmond erdélyi fejedelem (ur. 1556-71), Báthori Istvánt (1533-1586) béketárgyalásokra Lazarus Schwendi generálishoz Szatmárra küldte. A két fél az uralkodók jóváhagyása reményében megegyezett abban, hogy János Zsigmond Erdély birtokában marad, amit utódai örökölnek, de ha örökösök nélkül halna meg, Erdély I. (Habsburg) Miksára (ur. 1564-76) és utódaira száll. János Zsigmond a m. kir. címről lemond és elismeri Miksa fenhatóságát. Bihart és Váradot haláláig megtartja, de Munkácsot, Husztot és Máramarost átadja a kir-nak, aki rokonai közül szerez a fejed-nek feleséget (húga, Johanna volt a jelölt); ha Erdélyt elveszítené, Oppeln és Ratibor hgségekkel kápótolják. - János Zsigmond IV. 21: a Portától kapott biztatásra a ~t visszavonta; ezért Miksa VI. 5: Báthori Istvánt elfogatta és 2 é. fogságban tartotta. (L. Schwendi generális hazatértekor szőlővesszőket vitt Tokajból Elzászba, ebből készített bor a Tokay d'Alsace.) 88

Bánlaky XII:134.