Magyar Katolikus Lexikon > S > szarkofág


szarkofág (a gör. szarkofagosz litosz 'húsemésztő kő' szavakból): kőből faragott sírláda. Nevét az Asszoszban Troász mellett bányászott mészkőről kapta, mely fölgyorsította a holttest bomlását. Olykor fából v. fémből is készítették. - Az ókori ~ok ált. 2 darabból, a ládából és a nyeregtetős v. sík ~fedőből álltak. Díszítetlen darabjaikat földbe helyezve, kőkoporsóként is használták, a gyakran gazdag szobordíszű, jellegzetes darabokat azonban a temetőkben jól láthatóan állították föl. Az óker. és kora kk., ker. szimbolikájú ~ok legnagyobb számban Rómában, Ravennában, D-Fro-ban maradtak fenn. A kk. egyik jellegzetes síremléktípusa is a ~ maradt (gyakran tumba névvel illetik), a ládát azonban többnyire már nem egy kőtömbből faragták, hanem kőlapokból állították össze, a sík fedlapot pedig a 12. sz-tól az elhunyt ábrázolásával díszítették. Egyre inkább csak a föld alatti sír jelölésére szolgált, és nem valódi temetkezőhelyül. A 11. sz. hazai műv. egyik kulcsdarabja a róm. ~ból átfaragott székesfehérvári ún. István-~, amely vsz. valóban Szt István síremlékéül szolgált. Egyszerűbb, kereszttel jelölt a csanádi ún. Gellért-~ (11. sz.). - Ikgr. A keresztény korban Ravennában és Rómában csodálatos hitvallások keletkeztek ~okon, melyek még ma is láthatók. Híres többek között a lateráni ~ a feltámadás szimbolikus ábrázolásaival: Lázár, Jónás, Noé és a feltámadást jelképező állatok: →csiga, →kígyó, →gyík, →vándormadarak. L.P.

Pecz II/2:700. - Lipffert 1976:136. - Onasch 1981:330.