Magyar Katolikus Lexikon > S > szamaritánusok


szamaritánusok, szamariaiak: Szamaria asszír meghódítása (Kr. e. 721) után az eredeti lakosságot elhurcolták, a szamariai városokat pedig asszír telepesekkel népesítették be Bábelből, Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból (2Kir 17,24). Ezd 4,2.9 újabb elhurcolásra enged következtetni Asarhaddon és Asszurbanipál(?) korában. Így keletkezett az ország É-i részén egy idegen elemekből és Izr. fiainak el nem hurcolt maradékából összetevődő vegyes népesség. Josephus Flavius (ZsidTört 9,14,3) és a rabbik kutaiaknak nevezik őket, mivel sokan Kutából telepedtek át. A telepesek bizalmatlanok voltak az őslakosság jahvizmusával szemben, ezért az asszír kir. az egyik elhurcolt papot visszaküldte Szamariába, hogy a betelepülteket ismertesse meg az ország Istenével (2Kir 17,25-28). Jahve kultusza mellett azonban saját isteneik (így pl. Nergal) kultuszát is ápolták (17,29-34). A 2Krón 30,1; 34,9; 35,18; Jer 41,5 alapján feltehető, hogy a Jahvét imádó és a jahvista hagyományokat őrző őslakosok egy része a jeruzsálemi kultuszba is bekapcsolódott. - 538 u. a ~nak az volt a szándékuk, hogy csatlakoznak a fogságból hazatértekhez, de Zerubbábel és Nehemiás elutasította őket (Ezd 4,2). Ezdrás valláspol. intézkedései a ~ számára elfogadhatatlan újításokat jelenthettek. Az elidegenedés végül ellenségeskedéssé fajult, sőt elkeseredett harcba csapott át: a Templomnak és Jeruzsálem falainak újjáépítését is igyekeztek megnehezíteni. Nehemiás idejében pedig Jojada főpap fiának, Menasszénak vezetésével saját tp-ot építettek a →Gerizim hegyén. E tp-ot IV. Antiokhosz Epiphanész idejében megkímélték, mert az olimpiai Zeusz tiszteletére szentelték (2Mak 6,2; ZsidTört 12,5,5), de később I. Johannesz Hürkánosz lerombolta, bosszúból azért, mert a ~ megtámadták a Szeleukidák pártját (1Mak 3,10). De a Gerizim a ~ kultikus helye maradt (Jn 4,20). - A ~ és a zsidók közt az ellenségeskedés kölcsönös volt, és idők folyamán csak fokozódott. A Sir 50,25 szerzője szerint valójában nem is számítanak népnek, csak „ostoba népség, mely Szichemben él”, s gyűlöletesebbek, mint az edomiták és a filiszteusok. Krisztus idejében a ~ lekicsinylő, rosszalló kifejezésnek számított (Jn 8,48); a zsidók nem érintkeztek a ~kal (4,9), ők viszont szidalmazták a Jeruzsálembe zarándokoló zsidókat (Lk 9,52-54; ZsidTört 20,6,1), sőt még a jeruzsálemi tp-ot is tisztátalanná tették húsvét ünnepén halottak csontjaival (18,2,2). Jézus a megvetett ~ közül veszi az →irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet (Lk 10,30-37). A szamariai asszonnyal való találkozása nagy kinyilatkoztatás volt, amit a Szamaria-beliek hite követett (Jn 4,4-42). Amikor először bízta meg a tanítványokat az igehirdetéssel, a ~at éppúgy kizárta mint pogányokat (Mt 10,5), de mennybemenetele előtt azt mondta nekik, hogy legyenek tanúi egész Júdeában és Szamariában (ApCsel 1,8). Elsőként Fülöp diákonus hirdette az evang-ot Szamariában (8,5-8). - A ~ vártak egy messiást, akit „visszatérőnek” neveztek; úgy hitték, hogy ez a messiás pap lesz és kir., s az igazságot fogja tanítani, terjeszteni (Jn 4,25). Az Írásokból csak a Pentateuchus 5 kv-ét ismerték el. Nabluszban 2000: is élt egy ~ból álló közösség. R.É.

BL:1637.