Magyar Katolikus Lexikon > S > szamóca


szamóca, földi eper (lat. Fragaria): a rózsafélék családjába tartozó kellemes ízű, régóta termesztett, gyógyhatású, évelő növény. - Teáját bélhurut és cukorbaj ellen, ill. izzasztóként használják. Az orvosi irod-ban a ~ név gyakran a kerti eperre (Fragaria ananassa) is vonatkozik, bár a régebbi irod. és a népi gyógyászati hagyomány az erdei szamócát érti ~ alatt. 1813: Diószegi Sámuel Orvosi füvészkv-ében azt írja, hogy „...senyvedés ellen való és vizellet hajtó ereje van, és a hideglelésben, vízi és szárazbetegségben lévőket, a szomjuhságoltás által igen megujítja; de az igen elgyengülteknek gyakorta szelet és kólikát okoz.” - Édes piros gyümölcse a kk. ábrázolásokon jelképezheti a korán meghalt és üdvözült kisgyermekek paradicsomi táplálékát. Mivel egyszerre virágzik és terem, a Bold. Szűz jelképe lett. Hármas osztású levele a Szentháromságra, piros színe Krisztus és a vt-k kiontott vérére emlékeztet. A bűnbeesést ábrázoló képeken a földi örömök és a csábítás jelképe. - Szt Dorottya, Szt Orsolya, Szt Sebestyén attrib-a. S.J.

Rápóti-Romvári 1972:229. - Strirling II. - KML 1986:282.