Magyar Katolikus Lexikon > S > szabolcsi zsinat


szabolcsi zsinat, 1092. máj. 20.: I. (Szt) László király (ur. 1077-95) vezette magyar nemzeti zsinat. - A ~ rendelkezett a →cölibátusról (szigorúan tiltotta a papok 2. házasságát), az elpusztított tp-ok újjáépítéséről és fölszereléséről (→invesztitúra-harc). Szabályozta a tizedszedést, meghatározta a parancsolt ünnepek dátumát, megülésük módját. Előírta a szentmisén való részvételt, a böjti és kántorböjti napok megtartását. Büntetést rótt ki a pogányokra, védelmébe vette a női becsületet és a házasság fölbonthatatlanságát. Rendezte a zsidók és izmaeliták kapcsolatát a kat-okkal. A ~ végleg meggyökereztette a m-ok lelkében a kat. hitet. - Határozatai: „1. A második házasságban élő papoknak és diákonusoknak, akik özvegyek v. elbocsátott asszonyok férjei, megparancsoljuk, hogy váljanak el és bűnbánat-tartás után térjenek vissza a rendjükbe. Akik a tiltott házastársat nem akarják elbocsátani, az egyházjog rendelkezései szerint fokoztassanak le. Az elválasztott nőket adják vissza a szülőknek, s mivel nem éltek törvényes kötelékben, ha akarnak, férjhez mehetnek. - 2. Ha pedig egy pap a szolgálóját a feleség helyére magához vette, [a szolgáló] adassék el és árát adják át a püspöknek. - 3. Azoknak a papoknak, akik egyszer és törvényesen nősültek meg, haladék adatik a békesség köteléke és a Szentlélek egysége kedvéért, amíg az Apostoli Úr atyasága nem intézkedik. - 4. Ha pedig egy püspök v. érsek azokkal a papokkal, akik tiltott házastársuktól elválni nem akarnak, megvetve a zsinati határozatot egyetértenek v. templomot adnak nekik, v. engedélyezik, hogy valamilyen formában a rendjüket gyakorolják, a király és püspöktársai ítélkezzenek fölötte, ahogyan jónak látják. Ha pedig egy érsek tudatlanság miatt egyetértene a püspökkel, v. egy pap a püspök egyetértésével ilyen víciumban megmaradna, a püspök belátása szerint ítéltessék meg. - 5. Ha valaki templomot épít Istennek és megnevezi az adományt, de a megnevezett adományt nem adja meg az építéshez, püspöki bíróság ítélkezzék fölötte. Ha valaki ezen ítélettel szembeszáll és verekedne, a fölött királyi bíróság ítélkezzen. - 6. Ha a papok közül valaki az Egyház javait magához veszi és eladja v. gondatlansága miatt elveszejti, egyszerűen térítse meg az Egyháznak. - 7. A lázadás miatt lerombolt v. fölégetett templomokat királyi parancsra a plébánia népe állítsa helyre; a kelyhek és ruhák költségét a király fedezze, könyvekről a püspök gondoskodjék. - 8. A régiségük miatt romossá vált templomokat a püspök építse újjá. - 9. Ha az izmaelitáknak nevezett kereskedők közül valaki a kereszténység után körülmetéléssel visszatér a maga régi törvényéhez, távolítsák el lakóhelyétől és más faluba telepítsék. Akiket pedig ítélettel ártatlannak találnak, maradjanak meg lakóhelyükön v. házukban. - 10. Ha zsidók a keresztények közül vennének feleséget, v. egy keresztény nőt szolgálóleányként tartanának maguknál, az kapja vissza a szabadságát, s aki őt eladta, attól vegyék el a vételárat és adják a püspöknek. - 11. Ha valaki vasárnap v. a nagyobb ünnepeken nem megy el a plébániatemplomba, veréssel fenyítsék meg. Ha pedig távol laknak és saját plébániatemplomukba nem tudnak elmenni, valamennyiük nevében bottal egy menjen el a templomba, és három kenyeret és egy gyertyát vigyen az oltárhoz. - 12. Ha valaki ezeken a napokon kutyákkal vadászna, veszítse el a lovát, de a lovat örörrel megválthatja. Ha pap v. klerikus vadászna, rendjét ne gyakorolja mindaddig, amíg elégtételt nem adott. - 13. Ha valaki a feleségét más férfival házasságtörésen éri, büntesse meg; vessen számot önmagával, s ha akarja, mást vegyen feleségül. Ha pedig valaki az asszony rokonai közül megtámadná amiatt, hogy jogtalanul ölte meg, vigyék ítéletre a dolgot, és a szomszédok tanúsága alapján vizsgálják ki, hogy korábban a férje megvetette-e, vagy volt-e előtte gyanú a házasságtörésére, s ahogyan jónak látják, ítélkezzenek. - 15. Ha valaki vasárnap v. a nagyobb ünnepeken elkerülve a templomot kereskedne, veszítse el a lovát. - 16. Ha valaki vasárnap kereskedő-sátrat állít, a szent zsinat megparancsolja, hogy ahogyan építette, úgy bontsa le. Ha pedig megtagadja, 55 pénzt fizessen. - 17. Ha vendég klerikus e hazába jönne püspökének ajánló levele nélkül, v. esetleg szerzetes és gyilkos volna, bármilyen rendfokozatban állónak mondaná magát, bíró ítélje meg v. tanúk szóljanak mellette. - 18. Ha egy klerikus ebbe a hazába jön, s egy püspök v. gróf befogadja és ura kedveli őt és úgy bánik vele, ahogyan megegyeztek, ha el akarná hagyni, csak akkor távozzék, ha előbb az elszenvedett jogtalanságot királyi kihallgatáson megvallja. - 19. Ha a falusiak elhagyván a templomot, máshova mennének, pápai jog és királyi parancs alapján vissza kell térniük oda, ahonnan elmentek. - 20. Ha valaki a feleségét házasságtörésen éri és bíróság elé állítja, a kánoni rendelkezések szerint rójanak ki rá vezeklést, és ennek megtörténte után a férj, ha akarja, fogadja vissza. Ha pedig nem, mindaddig, amíg élnek, mindkettő maradjon házasulatlan. - 21. Az apátok az atyák rendelkezései szerint alázattal maradjanak meg annak a püspöknek a gondviselése alatt, akinek a területén vannak, és nem évente egyszer, hanem mindig látogassák a püspökök a monostoraikat, és vizsgálják meg a testvérek életét és magaviseletét. A megtérő szerzetesek holmijukkal együtt annak a monostornak ajánlják magukat, amelyiknek akarják. Hasonlóképpen az apácák is a kolostoroknak. Ezután azonban sem püspök, sem apát ne merészeljen meghatározott helyi titulus nélkül szerzetest v. apácát Istennek szentelni. - 22. Aki a pogányok szertartása szerint forrásoknál áldozna, v. fák, források és kövek mellett áldozati ajándékokat ajánlana föl, bűnhödjék vétkéért. - 23. Ha valaki javait v. földjét egyházi használatra adná, semmi módon ne merészelje visszavonni és másoknak adni. - 24. Bárhol találják meg templomok javait, akár más templomnál, akár uraknál, az eredeti templomhoz származtassák vissza. - 25. Ha valaki nem tartja meg a vasárnapot és az ünnepnapokat v. a kántorböjtöket, és a vigíliákon nem böjtöl, v. halottait nem a templom mellé temeti, 12 napon át kenyéren és vizen böjtöljön. Ha egy úr szolgájának testét v. falubeli szegény szomszédjának testét, v. egy vendégét nem a templomhoz temeti, ugyanúgy vezekeljen. - 26. Ha vasárnap v. más nagyobb ünnepeken a zsidók közül valakit dolgozni találnának, nehogy a kereszténység megbotránkozzon, a szerszámokat, melyekkel dolgozott, veszítse el. -

27. Az apátok a szabadosaikból (felszabadított szolgáikból) adjanak tizedet a püspöküknek. - 28. Valahányszor víz- v. tüzesvas-próbát tartanak, legyen ott három alkalmas tanú, akik esküt tesznek, s az ártatlan ártatlanságát és a bűnös bűnösségét bizonyítják. A pap a vas- után kettő, a víz-próba után 1 pénzt kapjon. - 29. A papok közül senki ne merészeljen szentmisét bemutatni templomon kívül, kivéve, ha úton van és a szükség kényszeríti. Ha pedig a kegyura kényszerítené, 55 pénzt fizessen. Útközben elvégezheti az officiumot sátorban. - 30. A püspökök kapjanak tizedet a fölszabadított rabszolgákból. Bármely püspökhöz v. úrhoz kerülnek, azok tetszésük szerint bánhatnak velük, megtartva a szabadságukat. Akiket azonban valaki lelke üdvösségéért szabadítottak föl azzal, hogy az Egyháznak szolgáljanak, senki másnak ne szolgáljanak, csak a papnak. - 31. Azok a latinok (olaszok), akik nem akarják követni a magyarok törvényes szokását, tudniillik akik miután a magyarok a húst elhagyták, ők hétfőn és kedden is húst esznek [hamvazószerda előtt], ha nem akarnak egyetérteni a mi jobb szokásunkkal, menjenek, amerre látnak. A pénzt azonban, amit itt szereztek, hagyják itt, kivéve, ha észhez térnek és velünk együtt elhagyják a húst. - 32. Ha valaki egy szűzzel v. asszonnyal erőszakot követ el, amikor az az egyik faluból a másikba megy, ugyanúgy vezekeljen, mint emberölés esetén. - 33. Azok a püspökök, akik egy másik püspökségben kapnak jószág után tizedet, a negyedrészét adják oda a saját püspökségükben élő papoknak. - 34. Az utcanőket és boszorkányokat a püspök a belátása szerint ítélje el. - 35. Ha a király v. a püspök egy apátságot meglátogat, az apát v. a szerzetesek ne a templomban járuljanak csókra a király v. a püspök elé, hanem a templomon kívül a kolostorban rendben állva csókolják meg a királyt v. a püspököt. Az apát tetszése szerint határozza meg, hogy a királyt és a püspököt hány kísérővel és kikkel bocsátja be a kolostorba. - 36. Ha előfordulna, hogy egy apát v. a szerzetes a királyi udvarba jön, ne a templomban menjen oda köszönteni a királyt, hanem miután az kijött a templomból, a házban v. a sátorban köszöntsék. - 37. E szent zsinaton Őfelsége, a király elrendelte és az összes püspökök együtt dicsérték és törvénybe iktatták, hogy meg kell tartani a következő vigíliákat: Boldog István királyét, Gellért vértanúét azon a napon, amikor szenvedett, és három napot Szt Márton ünnepe előtt. És azt, amit a nagybátyja, András király az akkori püspökökkel együtt fogadott és elrendelt, maga a legkeresztényibb király nem akarta eltörölni, hanem megerősítette, tudniillik a Szt Péter ünnepét megelőző háromnapos vigíliát. - 38. Az éven át a következő ünnepeket kell megtartani: Urunk születése, Szt István első vértanú, Szt János evangélista, Aprószentek, Urunk körülmetelése, Epifánia vigíliával, Gyertyaszentelő, Húsvét 4 napon át, Szt György vértanú, Fülöp és Jakab vigíliával, Szt Kereszt megtalálása, Urunk mennybemenetele, Pünkösdkor 4 nap, Keresztelő Szt János, Péter és Pál egy napon, Szt Jakab, Szt Lőrinc, Szűz Mária mennybevétele, Szt István király, Szt Bertalan, Mária születése, Szt Kereszt fölmagasztalása, Szt Máté apostol, Szt Gellért püspök, Szt Mihály főangyal, Szt Simon és Júdás, Mindenszentek, Szt Imre herceg, Szt Márton, Szt András, Szt Miklós, Szt Tamás apostol. És minden plébánia ülje meg tp-a védőszentjének és dedikációjának napját. - 39. Az apátok v. szerzetesek ne üljenek a kalendás testvérek között (→kalandosok), hanem az apát e testvérek ajándékait a kolostorban vegye át, és a regula szerint ossza szét a testvéreknek. **

Péterffy I:14.