Magyar Katolikus Lexikon > S > szűzi szülés


szűzi szülés (gör. parthenogeneszisz): A vallástörténet emleget mitikus történeteket egyes nagy emberek csodálatos születéséről (Nagy Sándor, Augustus, a 4. ecloga gyermeke Vergiliusnál). Többnyire úgy, hogy istenek közelednek valamilyen formában földi nőkhöz, s az ilyen „szent nászban” mindig benne van a nemiség. A gör. mitológia ismeri az apai szülést (Pallasz Athéné Zeusz fejéből), de az igazi ~ ismeretlen. A gör. nyelvben a parthenosz szó nem annyira az érintetlenséget jelöli, hanem a fiatalos erőt, vonzalmat. A mítoszokban szereplő anyaistenek sohasem szüzek. - Az ÓSz-ben Jahve annyira szellemi és transzcendens, hogy távol áll minden testiségtől és nemiségtől. Gyermektelen asszonyoknál (Sára, Hanna, Erzsébet) Isten az ima meghallgatásaként csak az előföltételeket teremti meg a term-es emberi fogamzáshoz. Iz 7,14 jövendölése kétségtelenül titokzatos maradt olvasói számára, s a LXX is ezt igazolja. Jézus szűzi fogantatása az ÚSz-ben egészen új és egyszeri esemény, s erről Mt 1,18-25 és Lk 1,26-38 tudósít. Mindkét evang. egyszerű nyelven egyszerű tényt közöl, ami a hit tárgya, nem romantikus legenda. Ellentétben a mitológiai tört-ekkel itt magát a fogantatást nem részletezik mint eseményt, hanem csak a tényt jelentik be. E leírások egyszerűen azt hangoztatják, hogy József nem testi atyja Jézusnak, még ha a külvilág annak tekinti is (Mt 13,55; Lk 3,23). A zsidó törv. szerint József mindenképpen Jézus törv. szerinti atyja, csak ezen az alapon tartozhatott Dávid családjához. Ezért közli mindkét evang. József családfáját mint a jövendölések teljesedésének igazolását. Különben Jézus fogantatásánál mindkét evang. Isten teremtő erejére hivatkozik. A „Szentlélek borít be árnyékával” a hagyományos ósz-i nyelv szerint azt jelenti, hogy Isten teremtő ereje veszi körül, mint ahogy a felhőben megjelent Isten dicsősége a szöv. sátora fölött (Kiv 40,34). Megfigyelhető, hogy itt Lukács a maga hellénista származása és műveltsége ellenére teljesen ósz-i nyelvet használ, s ezzel egyúttal céloz a zsidó messiásvárásra is. A hangsúly nála is a Dávidtól való leszármazáson van, mint Máténál. Egyébként a szűzi fogantatás magyarázatánál egyszerűen utal Isten mindenhatóságára, „akinél semmi sem lehetetlen”. Amikor pedig Máté kifejezetten idézi Iz 7,14-et, azzal elárulja, hogy a zsidók és a ker-ek között ekkor már vita volt Jézus származása körül, s ezért kellett a LXX-t igénybe venni. - Hogy az ÚSz más helyein nincs szó a szűzi fogantatásról, az nem abból ered, hogy nem ismerték a titkot v. nem fogadták el. Pál és János az igehirdetést Jézus kereszthalálára és föltámadására alapozza, s így náluk a gyermekkor tört-e nem játszik szerepet. Hogy Mária Jézusban különleges hatalmat és küldetést látott, annak bizonyítéka a kánai menyegzőn elhangzott kérése (Jn 2,1-10). A 2. sz-ból való apokrifok, amelyek egyébként szeretik a csodás leírásokat, itt tartózkodók és csak a misztériumra hivatkoznak. A zsidóknál kialakult az ellenvetés, hogy Jézus Mária és egy róm. légionárius nászából született, s ezt egészen a kk-ig hangoztatták. Az ellenvetés a mai napig ismétlődik, de annak alapja a világnézeti beállítottság, amely tagadja a csoda lehetőségét. A ~ értelme nem abban van, hogy a megtestesülés nem mehetett volna végbe egy házassági fogamzásban v. hogy Isten azt méltatlannak tartotta volna, hanem annak jelképezni kellett Jézus istenfiúságát. Ő nyilvános működése idején is csak Istent nevezi atyjának. G.F.

LThK V:1210.