Magyar Katolikus Lexikon > S > szünthereszisz


szünthereszisz (gör.): a legmagasabbrendű lelki képesség, mely a megismerés során nemcsak összegezi a részismereteket, hanem azokat a természetfölötti vonatkozások szerint is képes elrendezni, raktározni, ezzel a természetfölötti szemlélődés tárgyává tenni. Szt Bonaventuránál a ~ a →misztikus megismerés legfelső foka, a lélek legnemesebb része, mely a tudós tudatlanság (ignorantia docta) állapotában az örök üdvösség előízeként szemléli a teremtmény által soha teljesen fel nem fogható isteni lényeget (Itin. 1-7).**