Magyar Katolikus Lexikon > S > szünaxarion


szünaxarion (a gör. szünágo, 'gyűjteni' szóból): 1. a →bizánci szertartás liturgikus könyve, mely az egyes ünnepek és az ünnepelt szentek történetének részletes leírását tartalmazza. Eredetileg 12 kötetből állt, éppen úgy, mint a →menaion, melynek kiegészítő része. - 2. maga a történet, melyet az ünnep vagy a napi szent tiszteletére előírt →reggeli istentiszteleten, a →kánon 6. órája után a kántor fölolvas. Ma már a ~ nem is külön kv-ben, hanem a menaionban és a →böjti énektárban található meg. P.I.

Mikita 1891:50, 84. - Onasch 1981:346.