🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > szülői nyugdíj
következő 🡲

szülői nyugdíj: hozzátartozói jogú nyugellátás. – ~ra az a szülő jogosult, akinek gyermeke az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után, v. öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg, ha a) a szülő gyermekének halálakor rokkant, vagy a hatvanötödik életévét betöltötte, és b) a szülőt gyermeke a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta. – A fenti feltételek fennállása esetén szülői nyugdíjra jogosult az a nevelőszülő is, aki a nevelt gyermeket tíz éven át eltartotta. V.G.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló Törvény. 1997.