Magyar Katolikus Lexikon > S > szórványmagyarság


szórványmagyarság: a magyarság azon része, mely idegen nyelvi környezetben él és már nincs összefüggő területi kapcsolata a →tömbmagyarsággal. - Nincs anyanyelvi isk-ja, sajtója, gyakran istentisztelete, s mivel a közigazgatási határain belül lélekszámuk az idegen többséghez viszonyítva 20 %-nál kisebb, az →utódállamok törvényei a gyakori közigazgatási átszervezésekkel a peremvidékek magyarjait szórvánnyá téve, a többségbe való beolvadás elősegítésével nemzetiségi jogaikat eredményesen szűkítik. - 1919-21: a trianoni országcsonkítás, 1945: a Közép-Eu. szovjet megszállása miatti menekülések, az erőszakos ki- és áttelepítések, az idegen betelepítések a Csallóköz és a Székelyföld kivételével a →tömbmagyarságot ~gá tette. 88

Fodor Ferenc: M. nép, m. föld, m. sors. Bp., 1925. - Földr. zsebkv. 1939. Bp., 1939. (Fodor Ferenc: M. hazatudatosság) - Vámszer Géza: Szakadát. Egy szebenmegyei m. szórvány. Kolozsvár, 1940. - Győrffy István: M. nép - m. föld. Bp., 1942. (A Feketekörösvölgyi magyarság települése) (Turul kv-ek) - Gyönyör József: Mi lesz velünk m-okkal? Pozsony, 1990. - M-ok Jug-ban. A Vajdasági M-ok Dem. Közösségének évkv-e. Újvidék, 1990. - Tarics Péter: M-ként a Felvidéken 1918-1993. Bp., 1994.