Magyar Katolikus Lexikon > S > szókratészi iskolák


szókratészi iskolák: →Szókratész tanítványai által alapított görög filozófiai irányzatok. - Szókratész jelentőségét mutatja, hogy a nagy virágzásnak induló fil. kultúra valamennyi hajtásán az ő szellemének a hatása állapítható meg. →Platónon kívül, ki szellemi örökségét a legdúsabban kamatoztatta, több tanítványa alapított iskolát, melyek jelentőség tekintetében ugyan nem közelítik meg Platón iskoláját, de mégsem voltak minden hatás nélkül. Ezek a kisebb, a görög föld különböző részein működő ~ a szókratészi gondolatvilág egyes elemeit a korábbi v. a korszerű fil. irányok valamelyikébe olvasztották be. E szinkretizmus következtében a szókratészi elvek a legkülönbözőbb irányú és tartalmú kifejtéshez jutottak. - A szókratészi etikát az eleáta metafizikával kapcsolja össze a megarai iskola; a szókratészi önállóság elvének és Gorgiasz ismeretelméletének összeolvasztása jellemzi a cinikus iskolát; a szókratészi individualizmus túlhajtásával Protagorasz ismeretelméletének összeegyeztetésére törekszik a kürenei iskola. - 1. A megarai iskola megalapítója Euklidész (Kr. e. 450-380, nem a matematikus!), vsz. Szókratész egyik legrégibb tanítványa. Megarai otthona Szókratész halála után megrettent hívei menedékéül szolgált. Mielőtt Szókratészhez szegődött, megismerkedett az eleáta fil-val. Ennek az lett az eredménye, hogy az Egyet (melyet Istennek, értelemnek, szellemnek is nevezett) a Jóval azonosította. Ezt tekintette az egyedüli valóságnak, s az eleáta létfogalom határozmányaival látta el: örökkévalónak, változhatatlannak, keletkezés- és elmúlásnélkülinek tartotta. Az ezzel szemben álló közönséges világkép cáfolata tekintetében a megaraiak (Eubulidész, Sztilpon) Zénon örökébe léptek anélkül, hogy a dialektika fejlődését érdemlegesen elősegítették volna. - 2. Antiszthenész (445-365) először Gorgiasz, később Szókratész tanítványa, az athéni Künoszargesz gimnáziumában alapított iskolát. A →cinikusok neve innen származik, vagy a küón, 'kutya' gúnynévből, mellyel sajátos életmódjuk miatt az iskola tagjait elnevezték s melyet Diogenész büszkén viselt. Antiszthenész szerint az erény elégséges a boldogsághoz, az erényhez pedig nincs másra szükség, mint egy Szókratész erejére; a tettnek a dolga az erény, s nem szorul sok szóra és ismeretre. Ennek megfelelően a cinikusok megvetettek minden tudományt, melyek lehetőségét Antiszthenész ismeretelméleti szempontból is tagadta. Platónnal szemben ugyanis azt hirdette, hogy csak az egyednek van valóságos léte s az egyedi léten az érzékelhető dolgokat értette. Ez a szélsőséges nominalizmus Gorgiasz szenzualizmusára vezethető vissza. - Antiszthenész az ösztönök erejével jobban számolt, mint Szókratész. Azért az ő intellektualista erénytanát, jóllehet az erényhez a belátás (fronészisz) szükségességét maga is vallotta, a voluntarizmus irányában fejlesztette. Héraklész küzdelmes életét állitotta példaképül, s az erényhez vezető útnak az akarat fáradságot nem ismerő, következetes kitartását jelölte meg. Az igazi boldogság a lelki függetlenség (autarkeia), az igénytelenség. A legnagyobb rossz az élvezetvágy, és azért Antiszthenész inkább akart volna eszelősen, mint gyönyörben élni. Ezt az erkölcsi ideált a gyakorlatban a cinikusok szélsőséges naturalista és individualista életmóddal iparkodtak megvalósítani. - A vallásos hagyományokat, a társad. szokásokat, az állami berendezkedést megvetették. Az isteneket a néphit találmányainak tartották, valóságban csak egy istenség van, akinek a tisztelete az erényes élet. A lélek halhatatlanságát tagadták. A legigénytelenebb ruhával és élelemmel megelégedtek, koldulva tengették életüket, a nélkülözések és bántalmazások elviselését kiváló erénygyakorlatnak tekintették. Lemondtak a rendes lakásról, családi életről. Az állami életet a bölcs számára feleslegesnek tartották: az mindenütt otthon van. Nincs különbség szabad ember és rabszolga közt, mert a bölcs rabszolga létére is szabad. - A szinopei Diogenész (†324) a naturalizmus terén Antiszthenészen is túl akart tenni. Hordóban lakott, s az állatok természetes életét tartotta az ember számára is követendőnek. Iratai maró gúnnyal fordultak a meglevő szokások, intézmények ellen. Tanítványa, a thébai Kratész tekintélyes vagyonát szülővárosának ajándékozta s a cinikusok kolduló életét választotta. Szeretetreméltó egyénisége, levelei, költeményei és tragédiái a cinizmusnak sok hívet szereztek. - 3. A kürenei Arisztipposz (435-355) eredetileg Protagorasz tanítványa volt, később Szókratésszel is összeköttetésben állott. Szókratész halála után mint szofista először Athénben, majd különböző helyeken, így a szürakuszai udvarban is tanított, végül Kürenében iskolát alapított. Iskolájának iránya a hedonizmus. - Protagorasz ismerettani elvéhez híven Arisztipposz azt állította, hogy csak a dolgok bennünk keltett alanyi hatása (ta pathé) s nem az azokat előidéző okok (ta poiétika) alapján szerezhetünk tudomást a dolgokról. Ezért Arisztipposz Antiszthenészhez hasonlóan a matematikát és a természettudományokat elvetette s az alanyi élményt vette a cselekvés zsinórmértékéül. Minden érzet testünkben végbemenő mozgás, mely ha mérsékelt, gyönyört, ha túl erős, fájdalmat kelt, ha pedig egészen gyenge, közömbösen hagy bennünket. E három állapot közül egyedül a gyönyör a kívánatos, ami után az ember a tapasztalat szerint ösztönösen vágyódik. A gyönyör tehát nem más, mint a természetnek megfelelő jó. Így a legfőbb etikai szabály: minél több gyönyörnek az élvezete. Mivel pedig különböző, testi és szellemi természetű gyönyörök vannak, a különböző gyönyörök közti értékviszony megállapítása s a következmények helyes megítélése belátást tesz szükségessé, s ez a belátás (fronészisz) a filozófia. Tehát nem egyéb, mint az életértékek mérlegelésének a művészete (metriké tekhné). A szókratészi függetlenség elvét a hedonizmushoz alkalmazva, azt a gyakorlati elvet vallotta, hogy inkább kell a viszonyokat magunknak, mint magunkat a viszonyoknak alárendelni. Ke.P.

Kecskés 1943:97. - Diogenész Laertiosz: A fil-ban jeleskedők élete és nézetei tíz kv-ben. Ford. Rokay Zoltán. 2003. I:52.