Magyar Katolikus Lexikon > S > szépítőszer


szépítőszer: A bibliai időkben a héb. puk (minden bizonnyal azonos az arab kuhl szóval, vö. Ez 23,40, melyből a mai alkohol szó is kielemezhető) feketére égetett, porrá zúzott antimon szemfestékül használt keveréke volt, melyet fa, fém- v. elefántcsont pálcikával kentek a szemöldökükre és a szempillájukra; eredetileg vsz. a szem védelmére szolgált erős napban (vö. 2Kir 9,30; Jer 4,30; Jób 42,14; Ez 23,40; Jel 3,18). - Jób 3. lányát (szépítőszeres) Szelencének hívták (Jób 42,14: héb. kerenhappuk a. m. 'szépítőszeres szaru'). A Bölcs 13,14 alapján talán piros arcfestékre következtethetünk. ~ tartására v. keverésére használt tálkák, kanálkák sok változatban és nagy számban kerültek felszínre az ásatások során. →megkenés R.É.

BL:1704.