Magyar Katolikus Lexikon > S > székelyföldi megtorlások


székelyföldi megtorlások, 1849. aug.-1850. jan.: J. J. Haynau (1786-1853) rémuralma idején különös kegyetlenséggel jártak el a székelyek ellen, mivel azok megakadályozták a magyar forradalom bekerítését. Az Erdélyben 1849. VIII. 11: fölállított haditörvényszékek X. 18: akasztatták föl Szamosújvárt Tamás Andrást, a csíkszéki nemzetőrség parancsnokát, Szamosfalván Sándor László kormánybiztost. Erdélyből kb. 72 honvédtisztet és 25 polgárt ítéltek halálra, 64 főt súlyos várfogságra és vagyonelkobzásra (köztük néhány m-okat támogató oláhot is). A halálos ítéleteket 1850: Haynau életfogytiglani várfogságra változtatta (pl. Mikó Mihályt, Haller Ferenc és Haller György grófokat azért ítéltette halálra, mert „vagyonával, nevével és befolyásával segítette a pártütőket”). Berzenczey Lászlót, Dobokay Józsefet, Jósika Miklóst, Oroszhegyi Szabó Józsát, Teleki Sándort távollétükben ítélték halálra, nevüket katonai fölvonulás mellett akasztófára szögezték. 88

Erdély tört. III:1426.