Magyar Katolikus Lexikon > S > székely nemesség


székely nemesség: a korábbi nemzetségi hadnagyok (szálláskapitányok) helyébe lépő „székkapitányok” (capitanei, sive maiores exercituantium, sive primipili) és a 7 székely szék önkormányzatában székülő-bírói, esküdtbírói tisztű tanácsurak („öregek” lat. seniores) a vagyonos családok folytonos tisztségviselésével arisztokráciává alakultak. Tisztségük, „primipilus” (maior primi pili = a vezércsapat hadnagya) és „senior” (tanácsúr) címük - a m. báró-hoz és jobbágy-hoz hasonlóan - ivadékaikra és rokonaikra is átszállt, s az elöljáróknak, előkelőknek (Siculi principales, potiores, maiores) is nevezett társad. réteg osztálynevévé lett. Ezt örökölve, „primipilus”, azaz „lófőszékely” nevet viselt, míg a székely arisztokráciát „főemberek”-nek (primores) kezdték nevezni. A főemberek és lófők osztálya azonos a mo-i főnemesi és köznemesi oszt-okkal, de a vagyoni és társad. különbségek kisebbek. A főember és lófő közt a vagyoni határ 3 nyíl föld, vagyis 3 telek. Főember csak az lehetett, akinek a falusi közösség földjéből legalább 3 telek után osztottak földet. Lófő volt mindenki, aki saját lován szállt hadba. A közszékelyeket gyalogoknak, utóbb puskásoknak is (pedites, pixidarii) nevezték. A gyalogok felsőbb osztályba az →erdélyi vajda és a →székely ispán tudtával léphettek át, a lovasok úgy, ha 3 örökségre tettek szert. A székely társad. szervezetét ismertető 1552-i jelentés szerint: a főemberek bárók v. patríciusok (quasi barones aut patricii), a lófők lovagrendűek (quasi equestri ordinis) voltak a köznéppel (plebeji) szemben, de azok is mind nemesek (nobiles). A nemességet kötelező hűségen és fegyveres szolgálaton túl a székelyek egyedüli terhe a kir. koronázásakor, első házassága alkalmával és elsőszülött fia születésekor minden telektől beszolgáltatott →ökörsütés volt. A székek önkormányzatában a 3 osztály (tria genera Siculorum) egyenlő joggal vett részt, s mikor a 15. sz: a felsőbb o-ok megkísérelték a közszékelyek elnyomását, azok fölkeltek. Az 1466. évi egyezség meghatározta, hogy a 12 székülő esküdt közül 8-at mindig ezek közül kell választani. A 14. sz. vége felé is voltak a Székelyföldnek oly lakói, akik nem tartoztak a székely nemességhez: a „földönlakók” (terrarum incolae), vagyis a székely birtokosok földjére telepedett jobbágyállapotú székely és máshonnét bevándorolt földművesek. Ezek száma később folyton szaporodott, s a 16. sz: a jobbágysorba került közszékelyekkel olvadt egybe. 88

Orbán I:4. - Szádeczky-Kardoss 1927:93. - Endes 1935:547. - Hóman-Szekfű 1939. II:285.