Magyar Katolikus Lexikon > S > szégyen


szégyen (lat. confusio, ignominia): negatív értelemben nyilvános megvetést, becstelenséget kiváltó erkölcsi szenny, ill. a nyilvános megvetettség állapota; pozitív értelemben a →tisztaságot védő érzület (→szemérem). - A Szentírásban a ~ vihet bűnbe, de dicsőségre is (Sir 4,25), az atya ~e nem dicsőség a fiúnak (3,12); az apa ~e a fegyelmezetlen fiú (22,3); nagy ~ a férjén uralkodó asszony (25,30); a →babiloni fogságot a próf-k a bűnökért járó ~nek látták (Bár 1,15; Dán 3,33; 9,8). Jézus a ~t megvetve vállalta a keresztet (Zsid 12,2). - A ~t nyilvános büntetésként is alkalmazták megbélyegzéssel (Kiv 21,25; Iz 3,24), →pellengérrel. →stigma **