Magyar Katolikus Lexikon > S > szárhegyi lázadás


szárhegyi lázadás, 1949. jún.: az erdélyi egyházüldözés egyik megnyilvánulása. - Márton Áron pp. (1938-80) letartóztatása után Erdély-szerte fogták el a r.k. papokat. VI. végén Szárhegy (v. Csík vm.) szomszédságából, Gyergyóremetéről elvitték a kp-t, Szárhegyről a plnost akarták elvinni. A harangozó félreverte a harangot, a falu népe percek alatt összeszaladt a pléb. udvarára. A kiküldött milicisták megijedtek, a tömeg elkergette őket, megakadályozva a plnos elhurcolását. Néhány óra múlva az oláh katonaság ágyúkkal vette körül a falut (mint 1764. I. 7: a cs. katonák Madéfalvát, →madéfalvi veszedelem), →Nyisztor János OFM (1916-83) plnost, →Skolka Lázár OFM laikus testvért s a szomszéd közs. plnosát letartóztatták. Napokon át veréssel vallatták őket, hogy adják ki a ~ résztvevőit, végül a rum. hadbíróság 3 é. kényszermunkára ítélte őket, amit a Duna-csatorna építésénél töltöttek. 88

P. Benedek 2002. II:180.