Magyar Katolikus Lexikon > S > sortüzek Budapesten


sortüzek Budapesten, 1956: 1. a Magyar Rádió előtt, okt. 23.: a forradalmat közvetlenül kirobbantó gyilkosságsorozat, melyben a tüntetőkhöz csatlakozott katonák visszalőttek. A Rádió védelmét ellátó őrséget - a Belső Karhatalom 1. őrségi zászlóalját - már X. 22(!): megerősítette Orbán Miklós áv. ezr., a Belső Karhatalom parancsnoka. X. 23: 16 óra után újabb 2 századnyi, golyószórókkal is fölszerelt erőt küldött, így az ÁVH-s őrség kb. 260-280 főre szaporodott. Hozzájuk csatlakozott még a M. Néphadseregben 96 katonája és a pol. tiszteket képző Petőfi Akad. 35-40 tisztje. A Rádió őrei 19 óra 45 perc körül riasztólövéseket adtak le a tüntetőkre, akik 16 pontos követelésük fölolvasását követelték. Megyeri Márton áv. őrnagy a Stúdió karhatalmi őrség parancsnoka a sortűzre vonatkozó parancsot a M. Dolgozók Pártja Közp. Vezetősége és a Minisztertanács döntésére alapozta, amelyet hozzá 20 óra után juttattak el. Ilyen →tűzparancsot a két testület ekkor még nem hozott. Miután a tömeg a riasztólövések után is követelte a 16 pont fölolvasását, az ÁVH célzottan lövöldözött a fegyvertelen tüntetőkre. Az Orsz. Mentőszolgálat esetnaplói szerint 21 óra 12 perctől a Bródy Sándor u. felől csak 43 lövéstől sebesült tüntetőt láttak el (2 meghalt). Az első polgár halálát 21 óra 37 perckor jegyezték föl. Ezt követően az események a csatlakozott katonák révén tűzharccá alakultak. Az első agyonlőtt ÁVH-s katona halálát 22 óra 14 perckor állapították meg. Nem tudni, hogy a tűzharc előtti sortűznek hány halálos áldozata volt, a helyszínre érkezett Östör rendőr százados későbbi beszámolója szerint 'több' civil és rendőr halottja volt. - 2. a Honvédelmi Minisztérium (HM) előtt, okt. 24. A HM-ot, ahol a Katonai Biz. is tartózkodott, géppuskával fölszerelt magyar őrség védte, de tüzelőállásban voltak szovjet egységek is. A tüntető, fegyvertelen tömeggel haladt egy magyar T-34-es harckocsi, amelyet Józsa Miklós százados, a vezérkar hadműveleti csoportfőnökségének tisztje akart a HM-be vinni. Józsa százados a Vörös Csillag nyomdánál kiszállt a páncélosból, hogy telefonon értesítse jöveteléről a HM őrségét. Közben a tüntetők egy nemz. zászlóval fölkapaszkodtak a harckocsira. A menet 8 óra körül ért a Honvéd utcába. Tóth Lajos ezr. parancsára először a m. őrség tüzelt géppuskával a tüntetőkre, majd lőttek a kézifegyverekkel a katonák és a szovjet egységek is. Az írott források 8, a visszaemlékezők 25-100 halottat említettek, a sebesültek számát 30-200 között becsülték. - 3. a Kossuth téren, »véres csütörtök«, okt. 25.: a forradalom legvéresebb napja. X. 25: délelőtt tüntetők gyülekeztek az Országház előtt. Egyetemistákból álló csoport 10 óra körül az Astoria Szálló elől indult, s csatlakoztak hozzájuk a pályaudvarokról érkező munkások s a környékbeli lakosok. A Blaha Lujza téren is nagy tömeg gyűlt össze, követelve a szovjet csapatok távozását, Gerő Ernő (1898-1980) eltávolítását és nemz. kormányt. A Kálvin tér felől 2 szovjet harckocsi érkezett, amelyek nem tudtak továbbmenni a tömegtől. A diákok oroszul kérték a harckocsik személyzetét, ne lőjenek a tüntetőkre, a harckocsik ezt követően együtt mentek a tömeggel. A Szentkirályi u. felől egy 3. harckocsi is csatlakozott, amelyre a fiatalok fölugráltak. A tüntetők többsége a Vécsey u-n keresztül közelítette meg a Kossuth teret. A kb. 4000 tüntetőhöz csatlakozott még kb. 3000 fő, akik a környékbeli munkahelyeken dolgoztak. A tömeg egy része a Ságvári téren (2006: Vértanúk tere), másik része az Országház előtt álló szovjet harckocsik előtt álldogált, többen a 6. és 9. sz. kapunál álló harckocsikra is fölmásztak. Tüntetők voltak a Földműv. Min. árkádjai előtt s a Rákóczi-lovasszobor mellett. A szovjet harckocsikra nemz. zászlókat tűztek, röplapokat osztogattak a szovjet katonáknak. - A Kossuth téren tartózkodott még Szalai áv. alezr. parancsnoksága alatt a 8. orosházi határőrkörzetből egy zöld ávós »csoport«, akik 11 óra 15 perckor géppuskából tüzet nyitottak az »ellenforradalmárokat támogató« (valójában a tüntetőkkel barátkozó) szovjet páncélosokra. Nincs pontos forrás arról, hogy a lövöldözni kezdő Szalai-csoport hol helyezkedett el. Az V. ker. pártbiz. 1957. III. 11-i jelentéséből (s a visszaemlékezésekből) az valószínűsíthető, hogy a szakasznyi erő »a Földművelésügyi Minisztérium és a KMI tetejéről lőni kezdte a tömeget«. - Szerov tábornokot, a KGB elnökét, aki a M. Dolgozók Pártja Közp. Vezetősége Akadémia u. épületében Mikojánnal és Szuszlovval a legfelsőbb m. pártvezetőkkel tárgyalt, értesítették a szovjet katonák és a m. fölkelők barátkozásáról. Szuszlov távozott a megbeszélésről, és parancsot adott a Kossuth tér megtisztítására. A tűzparancs kiadása után indultak el a szovjet harckocsik az Akadémia u-ból a Kossuth tér irányába. A Szalai alezr. által megkezdett géppuskatűz után v. azzal egyidőben a szovjet harckocsik is lövöldözni kezdtek a katonáikkal barátkozó tüntetőkre. A téren kitört a pánik, mindenki fedezéket keresett. A géppuskákon kívül lőttek repeszgránáttal is, amely a Rákóczi-szobor körül szedett több áldozatot. Szovjet harckocsik lőttek az Alkotmány és a Bihari u. sarkáról a parlament irányába, egyikük a Ságvári térről páncélgránátokat lőtt a tér közepe felé, s a 2-es villamos megállójánál lévő dombra is, és géppuskájából végiglőtte a teret. A halottak többsége nem a géppuskagolyótól hanem a repeszek okozta sebesülések miatt pusztult el. A ker. anyakönyvében 54 áldozatot lehet azonosítani. Más források szerint 60-70 főt gyilkoltak meg, közöttük rendőröket is. Egyes kutatások szerint 284 sebesültje volt a Parlament előtti vérengzésnek. (A vérengzést követően 12 óra 32 perckor közölte a M. Rádió: Gerő Ernőt fölmentették, s Kádár János lett az első titkár.) - 4. a Nyugati pályudvarnál, dec. 6.: a forradalom és szabadságharc leverését követő gyilkos provokáció-sorozat kezdete. A 2. szovjet támadás hónapfordulóján, XII. 4: tartott „néma” nőtüntetés után a M. Szoc. Munkáspárt (MSZMP) Ideigl. Közp. Bizottsága Gáspár Sándor (1917-2002) és Biszku Béla (1921-) irányításával városszerte (Baross tér, Kálvin tér, Móricz Zsigmond körtér) ún. »vörös zászlós« tüntetéseket szervezett a lakosság provokálására és terrorizálására. - Teherautókon, szovjet páncélkocsik védelmében kb. 200-300 fő „tüntető” vonult, éltetve a SZU-t, az MSZMP-t és a Kádár-kormányt. A »fasisztaellenes tüntetést« a Ny-i pályaudvarnál „a karhatalmi ezred erős biztosítása fedezte”. A lakosság fölháborodása tiltakozó ellentüntetésbe torkollott. Az ellentüntetőkre a Ny-i pályaudvárnál elrejtett karhatalmi erők támadtak; Sz. F. főhadnagy a pályaudvar csarnokában tüzelt egy menekülő tüntetőre, akit súlyosan megsebesített, közben golyói megöltek egy utazni akaró asszonyt is. A Váci úton a szovjet páncélosok 3 tüntetőt lelőttek, többet súlyosan és sokat könnyebben megsebesítettek. Az egyik pufajkás, Drzics Drago (volt szerb partizán) olyan személyeket lövöldözött le, akik (állítása szerint) meg akarták támadni. Az akciót vezénylő Csémi Károly (1922-92) alezr-t Kádár (Csermanek) János (1912-89) megdicsérte, mert „megmutatták a hatalom erejét”. A ~ áldozata 6 (?) halott, 1 (?) sebesült. Ka.Fr.

1. Sortüzek 1956. 1993:11. - M. Nemz. 1995:254. sz. (Tóbiás Áron: Miért nem lett rádiósper 1956 után? A Szabad Kossuth Rádió születése) - 2. Sortűz a HM előtt. 1992. - Sortüzek 1956. 1993:13. - Havi M. Fórum 1996:1-5. sz. (Horváth Lajos: A Honvédelmi Minisztérium előtti sortüzek 1-5. rész.) - 3. Sortüzek 1956. 1993:13. - 1956 kézikv-e. Kronológia. 1996:91. (60-70 halott, 100-150 sebesült) - András: Kossuth tér 1956. Bp., 2001. - 4. 1956 kézikv-e III:270.