sola fide (lat. 'egyedül a hit által'): a →megigazulás elve a protestáns teológiában. - A reformátorok a Róm 3,28-ra hivatkozva vallották, hogy az ember a (mózesi) törvény tetteitől függetlenül igazul meg, s egyedül a kegyelem által (sola gratia) kapott hit és nem a jócselekedetek révén nyeri el az üdvösséget. - A katolikus teol. a Róm 3,24; 4,13; 9,30, 10,1-6; Fil 3,9; Gal 5,6; Jak 2,14-26 alapján árnyaltabban fogalmaz: a megigazulást egyedül Isten kegyelme viszi végbe Jézus Krisztus által a Szentlélekben (sola gratia, solus Christus), de a hitnek a szeretetben, jótettekben kell gyümölcsöznie. Ilyen értelemben „minden kegyelem”: az ember a kegyelem ajándékaként nyílik meg a hitnek és a Szentlélek által adott szeretetnek. - Maga Luther is megállapította, hogy „az igazi hit soha nincs egyedül, mindig magával vonja a szeretetet és a reményt”. - A ~ nagy tanulsága, hogy a hit aktusában nem szabad elkülöníteni vagy kizárólagossá tenni egy-egy mozzanatot. Sz.F.

LThK IX:860. - BTSz (s.v. hit) - Rahner 1980.