Magyar Katolikus Lexikon > S > skarlát


skarlát: állati eredetű vörös festék. - A pajzstetű testének és petéinek porrá őrlésével állították elő. A festékről a név a vörös fonalra és szövetre is átkerült (Kiv 25,4; Lev 14,4; Szám 19,6; Józs 2,18;. Zsid 9,19; 2Sám 1,24; 2Krón 3,14). A →bíborhoz hasonlóan ~tal is csak fényűző ruhaanyagot festettek, ezért a próf. beszédekben a bujaság szimbóluma (Iz 1,18; Jel 17,4-6; 18,16). R.É.

Lipffert 1976:90. - BL:1593.

skarlát: állati eredetű vörös festék. - A pajzstetű testének és petéinek porrá őrlésével állították elő. A festékről a név a vörös fonalra és szövetre is átkerült (Kiv 25,4; Lev 14,4; Szám 19,6; Józs 2,18;. Zsid 9,19; 2Sám 1,24; 2Krón 3,14). A →bíborhoz hasonlóan ~tal is csak fényűző ruhaanyagot festettek, ezért a próf. beszédekben a bujaság szimbóluma (Iz 1,18; Jel 17,4-6; 18,16). R.É.

Lipffert 1976:90. - BL:1593.