🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > simónia
következő 🡲

simónia: lelki javak (szentségek, egyházi hivatal megszerzése és gyakorlása) adásvétele, bűn a →vallásosság erénye ellen. - Nevét →Simon mágusról kapta, aki elsőként akarta megvásárolni az apostolok lelki hatalmát (ApCsel 8,9-24). A lelki javakat lehetetlen kisajátítani és úgy viselkedni velük, mintha birtokosai v. urai lennénk, tekintettel arra, hogy forrásuk Isten. Nem kaphatók meg másként, csak ingyen Őtőle (Mt 10,8). - A hatályos egyházjog a szentségek eladásuk v. vételük szándékával kötött megállapodáson alapuló (vö. CIC 1917:727.k.) kiszolgáltatását v. felvételét nevezi ~nak és bünteti. - Ha a ~s megállapodást a szentség felvevőjének tudtán kívül 3. személy köti, noha erkölcsileg meg nem engedetten jár el, a bűncselekményt nem valósítja meg. Megvalósítja viszont a szentség kiszolgáltatója, aki vele egyezkedik. - A ~ra az 1380.k. kötelező büntetést (egyh. tilalmat v. felfüggesztést) rendel. Úgy tűnik, hogy az →egyházi tilalom a világi elkövetőkre, a →felfüggesztés pedig a klerikusokra vonatkozik. A kánon szó szerinti értelme azonban azt sem zárja ki, hogy a klerikusra is csak egyh. tilalmat szabjanak ki. Az egyh. hivatalokkal kapcsolatban, tehát nem a szentségek összefüggésében, a ~hoz a CIC egyéb jogi következményeket fűz (vö. 149.k. 3.§, 188.k.).- A ~val nem tévesztendő össze a stipendium (→miseadomány) és a →stóla. Sz.Sz.A.

Erdő 2005:652. - KEK 2121-22.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.