Magyar Katolikus Lexikon > S > sakál


sakál (lat. Canis aureus): ragadozó állat. - A Szentírásban a puszta lakója (35,7; 43,20; Jer 51,37; Zsolt 44,20; a ~ok földje), de a romok közt is szívesen tanyázik (Iz 13,22; Jer 9,11; 10,22; 49,33). Vonítása a siratásra emlékeztet (Mik 1,8; Jób 30,29). Siral 4,3: a ~ok kölykeinek jobb soruk van, mint Sion kicsinyeinek (az anyaállat táplálja őket). R.É.

BL:1553.