Magyar Katolikus Lexikon > S > sajbózás


sajbózás (a ném. Scheibe, 'korong' szóból): a Szatmár vármegyei németek (svábok) szokása, akik nagyböjt első vasárnapján tüzet gyújtottak és tüzes korongokat hajigáltak.A ~ a →téltemetés egyik formája. - Nagyböjt első vasárnapjára a Szatmár vm. Kaplonyban az ún. elsősoros (azaz a köv. évben sor alá, katonásba kerülő) legények kétujjnyi vastag, közepén kifúrt, szélein elvékonyított fa korongokat készítettek. A falu széli Lápon az esti órákban tüzet gyújtottak. A korongokat egy boton a tűzbe tartották, meggyújtották, s amikor már jól parázslott, fejük fölött meglóbálva egy ferdére állított deszka segítségével messzire hajították. A parázsló korongok tűzcsóvát húztak az esti sötétségben. - Az első sájbót mindig Szűz Mária és Szt József tiszt-ére hajították el: „Sájbó, sájbó, kié ez a sájbó? Ez a sájbó a Szűz Máriáé és Szt Józsefé!” Sájbódobás közben „kisájbózták” a legényeket és a lányokat, azaz összeénekelték, párosították őket. A szokásnak volt egy megszégyenítő funkciója is, amikor a legények a lányokat hozzájuk nem illő fiúkkal v. a falu bikájával párosították össze. Egyes vélemények szerint ez is közrejátszott a szokás elhagyásában. A szokás a 2 vh. között ritkábbá vált, majd végképp elmaradt. Gyakorolták még a Szatmár vm. Mérken és Vállajon, s Nógrádverőcén is. Kaplonyban a szokás eredetét azzal magyarázzák, hogy a Szentlélek is tűzláng alakban jelent meg az ap-oknak. - A ~ ismert Au., Svájc és D-No. több vidékén (e vidékről származnak a szatmári svábok ősei). Tágabban beletartozik az évközi, jelesen a télközépi tűzgyújtások körébe. Vele rokon szokás a Mo. és Erdély több vidékén ismert farsangi tüzeskerék-gurítás, tűzgyújtás szokása is. Ennek végső soron mára már elhalványodott célja a nap serkentése, világosságának erősítése volt. B.G.

Ethnographia 1910:113. (Benkóczy Emil: Sájbózás) - Fehrle, Eugen: Feste und Volksbräuche im Jahreslauf europäischer Völker. Kassel, 1955. - Wolfram, Richard: Die Jahresfeuer. Wien, 1972. - Paraszti társad. és műveltség a 18-20. sz-ban. Faluk. Szerk. Hofer Tamás-Kisbán Eszter-Kaposvári Gyula. Bp-Szolnok, 1974:149. (Barna Gábor: Alkalmazkodás és hagyományőrzés a Szatmár m. ném. településeken) - Bálint 1989:189.