Magyar Katolikus Lexikon > S > sói bánság


sói bánság, Sófölde: II. (Vak) Béla király (ur. 1131-41) hódításai nyomán a Só (törökül Tuzla) melletti sóbányák körül, a Boszna folyó mindkét partján a Száváig s a Drináig szervezett közigazgatási terület. - II. András kir. (ur. 1205-35) 1224: Ugrin kalocsai érs-et (1219-41) bízta meg a →bogumilok visszatérítésével, neki adta egész Boszniát a Száva menti ter-ekkel. 1232-50: Ninoslav Máté boszniai bán uralma alatt állott. IV. Béla (ur. 1235-70) veje, Ratiszláv halála (1262) után fia, Béla hg. (†1272) kapta a ter-et, aki azt bánokkal kormányozta, ekkor említik először Ákos nb. Ernyét mint Ozora és Só bánját (1262-67). 1272 u. Béla gyilkosa, Kőszegi Henrik Só és Ozora bánja. 1280-84: Macsóval együtt vsz. a ~ is V. István kir. (ur. 1270-72) özvegyéé, Erzsébeté, aki 1284: Sót, Macsót és Ozorát Katalin leánya férjének, Dragutin Istvánnak adta. Ezek leánya, Erzsébet révén, aki Kotromanics István boszniai bán (1320-53) felesége lett, került 1323: Só és Ozora a boszniai bánok fennhatósága alá. Az Anjouk idején a bánok gyakorolták a bírói joghatóságot. 1410: Zsigmond kir. (1387-1437) a föllázadt Ostoja bosnyák kir-t Hervoja segítségével legyőzte, az Anjou kir-ok idején Boszniához csatolt Ozorát és Sót visszacsatolta Mo-hoz, Szrebernik várát és környékét a rác despotának engedte át. 88

Hóman-Szekfű I:368, 449, 566, 575; II:62, 65, 84, 137, 160, 385, 475. - MTK I:138.