Magyar Katolikus Lexikon > S > sáncfogság


sáncfogság: osztrák büntetésnem az alhadnagynál alacsonyabb rangban lévők vétségeiért a 18-19. században. - A nevüktől megfosztott, számokon nyilvántartott elítéltektől minden holmit (pénzt, fehérneműt, ruhát, stb.) elvettek, hajukat, bajszukat, szakállukat levágták. Áll. rabruhát: durva szövetű kék inget (hetente tisztát), fehér szűrposztóból készített, oldalt gomboló nadrágot, hosszú zekét, kucsmát és egy pár bakancsot kaptak. Az 5 é. alatti fogságra ítéltek mindkét bokájára „könnyű”, 3,5 fontos (1,96 kg), az 5 é. felüli rabságra ítéltekére „nehéz”, 5,5 fontos (3,08 kg) bilincset raktak, amit csak szabaduláskor v. temetéskor reszeltek le róluk. Evőeszközük egy fakanál s egy cseréptál lehetett. - A fegyenceket elkülönített, kikövezett, száraz, szellős, tágas, ablakán vasrostélyokkal ellátott kazamatában őrizték, amit maguk takarítottak. Fekhelyük egy falhoz erősített, két deszka szélességű priccs. Takarót/pokrócot csak a téli hónapokban kaptak (Theresienstadtban volt vékony nyári, vastag téli pokróc), szalmazsákot, lepedőt, párnát nem. Étkezésük az 1817. II. 17-i rendelet szerint napi egyszeri meleg ételből, hetenként 2x húsételből (csont nélküli 28 dkg színhúsból) állt. Ételeiket - vasárnap és csütörtökön üres levest, 6 lat (10,5 dkg) hússal, hétfőn és pénteken 3 gombócot, kedden és szombaton babot, kását v. burgonyát, szerdán árpakását és naponta 1-1 kanál hideg zsírt és fél kenyéret (vasárnap 1 pohár sört vásárolhattak) - a törzsfoglártól kapták. - A ~ kényszermunkát (mindenféle, az erődítéseknél és tüzérségnél előforduló napszámos munka, pl. teherhordás, rakodás, favágás, kőműves munkák, kőhányás, utcaseprés) is jelentett a haditanács 1816. XI. 16-i határozata szerint. - Időtöltésként csak a sakkot engedélyezték, kazamatánként 1 készletet adtak, a kést, készpénzt rejtegetőket 25-50 botütéssel fenyítették. - Nőket ~ra nem ítélhettek, csak időleges fegyházbüntetésre, a pol. foglyokat kényszermunkára nem kötelezték. - Az önkényuralom bírái törvényellenesen ~ra ítéltek m. főtiszteket is: Beniczky Lajos (1813-67) ezr-t 20, Csutak Kálmán (1820-96) alezr-t 16, Wewera József Emánuel (1818-?) őrnagyot 16, Rákótzy-Parchetich Hugó (1817-?) főszolgabíró, nemzetőr őrnagyot 18 évre. Hellmann Józsefet (1817-?) komáromi menlevele ellenére 1850. I: Pesten 20 évre (1857: szabadult), 1863: a Somogyi-Jámbor szervezkedés tagjaként ismét 20 évre ítélték (1867: szabadult). 88

Lakatos III:334. (sáncbörtön) - Kacziány 1906:116. - Bona 1987. (arcképekkel)