Magyar Katolikus Lexikon > S > sáfrány


sáfrány: a fészkesvirágzatúak családjába tartozó növény. - Én 4,14: mátkám olyan, mint egy védett kert; tele nárdusszal, ~nyal. A kerti pórsáfrány (gör. krókosz, lat. Carthamus tinctorius) Arábiában vadon és termesztve is régóta ismert festő- és gyógynövény. A méternyi magas, nagy bokrot alkotó, dús növény levelei többnyire épszélűek, olykor tüskésen fogasak. Mélysárga fészkét több sorban nagy, elálló fellevelek övezik, amelyek fokozatosan kis fészekpikkelyekké zsugorodnak. Korán és gyorsan elterjedt a Földközi-tenger medencéjében, ahol termesztésbe is vonták. A kopasz, egyéves növény narancssárga virágszirmai a tűző napon fokozatosan égő vörösre váltanak. Festőanyagukat, a karthamin tartalmú szaflórsárgát a sokkal drágább valódi sáfrány pótlására elsősorban textíliák, rúzsok színezésére használták. Egyiptomban már Kr. e. 3500: termesztették, részben festésre, részben olajáért. Különösen a múmiákat burkoló vásznak festésére használtak fel belőle tekintélyes mennyiséget. A szirmok főzetét köhögés, fulladás ellen is sikeresen alkalmazták. Illatos szirmait ételek festésére ma is árulják a keleti bazárokban. Feltűnően nagy fehér terméseiben rejtőző magvaiból gyógyhatású olajat préseltek, amelyet gyors száradása miatt a festők is használtak képeik lakkozására. Pörkölt termését a mediterrán országokban ma is eszik. Magját 1950 k. a linolénsav gyógyhatásának felfedezése tette igen értékessé. Igénytelensége, szárazság- és sótűrése oly mértékű, hogy még évi 300 mm csapadékú sivatagos területeken is 4 hónap alatt felnevelhető. - Rokon faja a karcsú pórsáfrány, keskeny, tüskés levelű, vadon élő tömeges gabonagyom. Az aratás után szétszóródó magvai a következő évben a gabonával együtt kikelnek és apró, halvány rózsaszín fészkeikkel nagy tömegben lepik el a földeket. Ky.Z.

Kereszty 1998:148.