Magyar Katolikus Lexikon > S > Szovjetunió


Szovjetunió, Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, 1922. dec. 30.-1991. dec. 26.: soknemzetiségű, központosított kormányzású szocialista államszövetség Kelet-Európában, a Kaukázusban, valamint Észak- és Közép-Ázsiában. - Feloszlásakor ter-e 22.402.200 km², népessége 293.000.000 fő. Ter-ének 78%-át a cári →Oroszországból az októberi forr. következtében 1917. XI. 7: alakult Orosz Szovjetköztársaság alkotta, mely meghatározó szerepet játszott a formálisan föderalista, valójában központi irányítású államszövetségben. A hatalom névleg a tanácsok (or. szovjet) ill. a parlament, ténylegesen a ~ Kommunista Pártja kezében volt, mely Sztálin alatt totalitárius, később diktatórikus módszerekkel kormányozta a ~t. Az egyes tagközt-ok, autonóm területek és körzetek szervei csupán közvetítették a moszkvai Kremlben székelő központ utasításait. - 1. A ~ kialakulása. Az orosz érdekszférába tartozó országokra hamar átterjedt az oroszo-i forr., a bolsevikok támogatásával ott is hatalomra kerültek a komm. erők, és szovjet szocialista közt-okat kiáltottak ki. 1922 végén az orosz, az ukrán, a fehérorosz és a Kaukázuson túli szovjetközt-okból (utóbbi 1936: Grúz, Kirgiz és Örmény Szovjet Szoc. Közt-ra bomlott) megalakították a ~t, melynek főv-a Moszkva lett. 1925: Türkméniát és Üzbegisztánt, 1929: Tadzsikisztánt kapcsolták tagközt-ként a ~hoz. 1940-41: elfoglalták a balti közt-okat (Észto., Letto., Litvánia), valamint Moldáviát és Karéliát (utóbbi a II. vh. után elvesztette önálló közt. státuszát). - Tagköztársaságai: Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Közt. (1936-tól), Belorusz SZSZK (1922-től), Észt SZSZK (1940-től), Grúz SZSZK (1936-tól), Kazah SZSZK (1936-tól), Kirgiz SZSZK (1936-tól), Lett SZSZK (1940-től), Litván SZSZK (1940-től), Moldáviai SZSZK (1940-től), Orosz SZSZSZK (1922-től), Örmény SZSZK (1936-tól), Tadzsik SZSZK (1929-től), Türkmén SZSZK (1925-től), Ukrán SZSZK (1922-től), Üzbég SZSZK (1925-től); 1922-36: létezett a Kaukázusontúli SZSZSZK, melynek jogutódjai az Azerbajdzsáni SZSZK, a Grúz SZSZK és az Örmény SZSZK; 1940-41, 1944-56: létezett a Karél-Finn SZSZK, mely 1956 után autonóm szoc. közt-ként az Oroszországi SZSZSZK része lett. - Autonóm közt-ai: Abház Autonóm Szovjet Szocialista Közt., Adjar ASZSZK, Baskír ASZSZK, Burját ASZSZK, Csecsen-Ingus ASZSZK, Csuvas ASZSZK, Dagesztáni ASZSZK, Észak-Oszét ASZSZK, Jakut ASZSZK, Kabard ASZSZK, Kabard-Balkár ASZSZK, Kalmük ASZSZK, Karakalpak ASZSZK, Karéli ASZSZK, Kazah ASZSZK (1936 előtt), Kirgiz ASZSZK (1936 előtt), Komi ASZSZK, Krími ASZSZK, Mari ASZSZK, Moldáviai ASZSZK (1924-40), Mordvin ASZSZK, Nahicsevan ASZSZK, Tatár ASZSZK, Tuvai ASZSZK, Türkesztáni ASZSZK, Udmurt ASZSZK, Volgai Német ASZSZK. - Autonóm körzetei (or. oblaszty): Adigeai Autonóm Körzet, Dél-Oszét AK, Gorno-Altáji AK, Gorno-Badahsán AK, Karacsáj-Cserkesz AK, Khakas AK, Nagorno-Karabah AK, Tuvai AK, Zsidó AK. -

2. Története. Mivel az októberi forr-at követő polgárháború (1917-21) és a külső intervenció elleni hadikommunizmus katasztrofális gazd. állapotokat teremtett, 1921: ún. új gazdaságpolitikát (NEP) vezettek be, mely a termelés föllendítése érdekében számos piacgazd. engedményt tett. Lassan sikerült kitörni a külpol. elszigeteltségből is, Georgij Csicserin külügyi népbiztos 1921: Töröko-gal és Perzsiával, 1922: No-gal, 1923: Kínával kötött szerződést, és 1924: a legtöbb eu. állam is elismerte a ~t. Lenin halála (1924) után Rikov vette át a Népbiztosok Tanácsa elnökletét, a legfőbb hatalom azonban a komm. párt főtitkára, Sztálin kezében összpontosult, aki a 20-as években fokozatosan kiszorította mind baloldali (Kamenyev, Radek, Trockij, Zinovjev; a szocializmus megvalósítását csak világforr. keretében tartották megvalósíthatónak), mind jobboldali ellenzékét (Buharin, Rikov, Tomszkij; lassabb iparosításért és még lassabb mezőgazd. reformokért szálltak síkra). A Sztálint támogató bürokrácia 1929-től bevezette a tervgazdálkodást, kollektivizálták a földeket (kolhozok, szovhozok létrehozása), ami az ellátásban a 30-as évek elején többször okozott kritikus helyzetet. Az intézkedéseknek látszólag vagy ténylegesen útjában álló kispolgárságot és tehetősebb parasztságot (→kulák) már Lenin idején üldözni kezdték, majd Sztálin alatt mintegy 20 millió embert hurcoltak kényszer-munkatáborokba (GULAG), ahol milliókat gyilkoltak meg v. éheztettek halálra (köztük Ukrajna népességének nagy részét). A kíméletlen tisztogatások az 1930-as évek második felében magát a komm. vezetést is elérték. - Az 1920-as évek feszült diplomáciai kapcsolatai után Litvinov külügymin. 1930-tól békésebb politizálást folytatott. 1932: megnemtámadási szerződést kötött Finno-gal, Észto-gal és Letto-gal, 1933: diplomáciai kapcsolatokat létesített az USA-val. 1934: a ~ belépett a Népszövetségbe, 1935: kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött Fro-gal ill. Cs-val. 1939: az angolokkal és a fr-kkal tervezett szöv. megvalósítása akadozott, mert azok nem akartak hozzájárulni ahhoz, hogy a ~ bekebelezze a 3 balti államot (Észto., Letto., Litvánia). Sztálin V. 3: leváltotta Litvinovot, az új külügymin., Molotov VIII. 23: megnemtámadási szerződést kötött No-gal, melynek nyomán IX. 1: megkezdődött a II. vh. A ~ IX: elfoglalta K-Lengyo-ot, XI: megtámadta Finno-ot, 1940. VI-VIII: csatolta a 3 balti államot, Karéliát, Besszarábiát és É-Bukovinát. - A németek 1941. VI. 22: a ~t is megtámadták, és egészen Moszkváig és Leningrádig nyomultak előre, de a sztálingrádi csatában 1943. II: elszenvedett vereségük fordulópont volt a háború menetében. A Ny-i szövetségesek számára a ~ hadereje nélkülözhetetlen volt a győzelemhez, ezért 1943: Teheránban, majd 1945. II. Jaltában és VII-VIII: a →potsdami értekezleten elismerték a ~ befolyását az általa felszabadított eu. ter-eken. Így vált szovjet csatlósállammá 1944-től Lengyo., Cs, Mo., Ro., Bulgária, Albánia, Jug. és a háború végén No. K-i megszállási övezete. - A II. vh-ban a ~ kb. 25 millió főt veszített, és a háború végén mintegy 20 millióan voltak munka nélkül. Sztálin, akinek helyzete a győzelem következtében megerősödött, a titkosrendőrség (MVD) segítségével totális diktatúrát, személyi kultuszt épített ki. A szovjet befolyás Eu-ban megerősödött, de a hidegháború következtében a ~ elszigeteltsége is megnőtt. 1949. VIII: a ~ sikeres atomkíséletet hajtott végre, és Sztálin segítséget nyújtott Kínának a polgárháborúban, valamint az azt követő iparosításhoz és koreai beavatkozáshoz is. A következő évtizedeket a két nagyhatalom, az USA és a ~ közti párbaj jellemezte. A NATO megalakítására válaszul a ~ 1955: Lengyo., Cs, Mo., az NDK, Ro. és Bulgária részvételével létrehozta a Varsói Szerződést. Sztálin halála (1953. III. 5.) után Nyikita Hruscsov, aki 1954: lett a ~ Komm. Pártja főtitkára, 1956. II: a XX. pártkongresszuson elítélte a személyi kultuszt és a sztálini módszereket, és reformokat kezdeményezett. Enyhült a hidegháborús feszültség, Hruscsov megfogalmazta a békés egymás mellett élés elvét, és 1959. IX: meglátogatta Eisenhower elnököt az USA-ban. Emiatt viszont Kínával (és Albániával) megromlott a viszony, és 1964: a kínai és a szovjet komm. párt szakított egymással. - A sikertelen gazdaságpol. és a kínai kapcsolatok kudarca miatt 1964: Leonyid Brezsnyevet választották pártfőtitkárrá, aki 1968: katonai beavatkozással verte le a „Prágai Tavaszt”. Ezt követően hirdette meg híres doktrínáját, mely szerint a komm. államok szuverenitása csak addig terjed, míg az nem sérti a komm. tábor egészének érdekeit. A csehszlovákiai szovjet beavatkozás és az amerikaiak vietnami háborúja ellenére folytatódott a Ny-tal való kapcsolatok enyhülése, amit 1977: Afganisztán szovjet megszállása szakított meg. - A rövid ideig hivatalban lévő Jurij Andropovot és Konsztantyin Csernyenkót követő főtitkár, Mihail Gorbacsov 1986. II: a XXVII. pártkongresszuson tényleges demokratikus intézmények felállítását („peresztrojka”) és a szovjet viszonyok átláthatóvá tételét („glasznoszty”) kezdeményezte. A ~ 1988-89: kivonult Afganisztánból, 1989: Mo-ról, Cs-ból és az NDK-ból is, lezárta a hidegháborút a Ny-tal. 1990. III: alkotmányjogilag megszűnt a komm. párt vezető szerepe, Gorbacsov a ~ elnöke lett. A konzervatív komm-k Genagyij Janajev vezetésével 1991. VIII: puccsot hajtottak végre, de kísérletük Borisz Jelcin orosz elnök beavatkozásának köszönhetően 3 nap alatt megbukott. Ezt követően a balti államok, majd a többi szovjet tagközt. is függetlennek nyilvánította magát. XII. 8: az utolsó 3 (az orosz, az ukrán és a belorusz) tagközt. államfője elhatározta a ~ hivatalos feloszlatását, amit XII. 26: a Legfelsőbb Tanács végre is hajtott. Az utódállamok (a balti országok kivételével, melyek nem tekintik magukat annak) 1991: létrehozták a Független Államok Közösségét. - A ~ Komm. Pártjának (1925-ig az Oroszo-i Komm. Párt) első titkárai: Vlagyimir Iljics Lenin, 1924: Joszif Visszarionovics Sztálin, 1953: Nyikita Szergejevics Hruscsov, 1964: Leonyid Iljics Brezsnyev, 1982: Jurij Vlagyimirovics Andropov, 1984: Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko, 1985-91: Mihail Szergejevics Gorbacsov. - A ~ kormányfői: Vlagyimir Iljics Lenin, 1924: Alekszej Ivanovics Rikov, 1930: Vjacseszlav Mihajlovics Molotov, 1941: Joszif Visszarionovics Sztálin, 1953: Georgij Makszimilianovics Malenkov, 1955: Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin, 1958: Nyikita Szergejevics Hruscsov, 1964: Alekszej Nyikolajevics Koszigin, 1980: Nyikolaj Alekszandrovics Tyihonov, 1985: Nyikolaj Ivanovics Rizskov, 1991. I: Valentyin Szergejevics Pavlov, VIII-XII: Ivan Sztyepanovics Szilajev. - A ~ államfői: Mihail Ivanovics Kalinyin, 1946: Nyikolaj Mihajlovics Svernyik, 1953: Kliment Jefremovics Vorosilov, 1960: Leonyid Iljics Brezsnyev, 1964: Anasztasz Hovanesszi Mikojan, 1965: Nyikolaj Viktorovics Podgornij, 1977: Leonyid Iljics Brezsnyev, 1983: Jurij Vlagyimirovics Andropov, 1984: Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko, 1985: Andrej Andrejevics Gromiko, 1988: Mihail Szergejevics Gorbacsov (1990-től a ~ elnöke). -

3. Egyháztörténete. a) Orosz Ortodox Egyház. Az 1917. II-i forr. és a cárizmus bukása után nemz. zsinatot hívtak össze, mely ismét pátr-t állított az OOE élére és számos belső reformról döntött, melyek a ~ban uralkodó ateista bolsevista ideológia alatt 1988-ig nem valósulhattak meg. Az egyh. és állam szétválasztásáról szóló dekrétummal 1918: megfosztották az egyházat birtokaitól és szinte minden jogától. Az egyháziak ezreinek fenyegetettsége, bebörtönzése és száműzése, a tp-ok, ktorok és szem-ok bezárása nagy bizonytalanságot eredményezett. A patriarchátuson belüli szakadásokat a hatalom birtokosai is kihasználták annak gyengítésére. Az ort. egyh. tagjai közül csak 1922-ig meggyilkoltak 25 pp-öt, 2691 papot, 1962 szerz-t és szerznőt, valamint mintegy 15.000 ort. világit. Az 1918: megválasztott Tyihon (Bellavin) pátr. halála után 1925: utódát nem választhatták meg. 1927: az állam hallgatólagos beleegyezésével a patriarchátus vezetését Szergij (Sztragorodszkij) metropolita vette át, akit akkor engedtek ki a börtönből. A pátriárkai egyházat, annak ellenére, hogy 1927. VII. 29: kinyilvánította a szovjethatalommal szembeni lojalitását, az 1929-i dekrétum után a többi vallási közösséggel együtt kis híján feloszlatták: 1939: már csak 4 v. 5 hierarcha volt hivatalban, mindössze néhány száz tp. működött, a hívők illegalitásba kényszerültek. Szabályozott egyh. élet csak az emigrációban volt lehetséges. - A háborús körülmények Sztálint arra késztették, hogy igen behatárolt és szigorúan ellenőrzött keretek között ismét engedélyezze az egyházakat („regisztrált” közösségek). Szergij metropolitát röviddel halála előtt 1943: pátr-vá választhatták. A →moszkvai patriarchátus külf-ön sem beszélhetett nyíltan, és belső bírálóit is elfojtotta. Az OOE tragikus kötéltáncot járt a szükséges kompromisszumok és az opportunista megalkuvás között; az egyre rafináltabb áll. megfélemlítő módszerek ellenére próbálta tovább szolgálni a hívőket. 1950: ismét több mint 14.500 közösséget, 69 ktort, 2 akad-t és 8 szem-ot számlált, ami a Hruscsov és utódai alatti vallásüldözés idején jelentősen visszaesett (1986: 6800 közösség, 18 ktor, 2 akad. és 3 szem.). A pópák száma megegyezett a „regisztrált” közösségekével. -

b) Katolikus Egyház. A szovjet kormány felszámolta a kat. egyh. magántulajdonát is. A szovjet alkotmány ugyan formálisan garantálta a vallásszabadságot, a valóságban azonban a marxizmus-leninizmus ateista szemlélete érvényesült. Lengyo. és a balti államok függetlenné válása miatt Szovjet-Oroszo-ban 12 millióról 1,6 millióra csökkent a kat-ok (főleg lengy-ek, fehéroroszok és németek) száma. Mindenekelőtt a mohiljevi érsségben és annak 4 suffr. egyhm-jében szerveződtek, 1918: ismét az érsséghez csatolták Minszk és Kamenec ppségét. A Johann B. Cieplak mohiljevi ap. adm. és ált. helynöke, Konstantin Butkiewicz elleni kirakatperrel kezdődött meg 1923: a kat. hierarchia teljes és szisztematikus szétverése. Az állam és egyh. szétválasztása 1918. I. 23: az ort. államegyház betiltását jelentette, ami a kat. egyh. számára először előnyösnek tűnt. 1923 u. a Szentszék missziós reményei szertefoszlottak, mindössze az üldözött egyh. anyagi és intézményi támogatására volt lehetőség (1922-24: pápai segélymisszió az éhínség leküzdésére, 1925: Commissio pro Russia, 1929: pápai Collegium Russicum Rómában). Az egyébként is feszült helyzet tovább élesedett XI. Pius pápasága alatt, aki fölemelte szavát a kommunizmus mint ateista világnézet ellen, és szigorúan elítélte a szovjetek erőszakoskodásait. 1925/26: Róma kísérletet tett a kat. egyh. újjászervezésére a ~ban, de a 9 új ap. adminisztratúrára titokban fölszentelt 4 pp-öt 1927: letartóztatták és a legfeljebb 50-60 fős papságot félreállították. Az egyházat szigorú áll. ellenőrzés alatt tartó sztálinista törvényhozásnak köszönhetően 1939: már csak 2 pap volt, ők a moszkvai követségeken dolgoztak. Mindössze 3 nyilvános tp-ot lehetett látogatni (Moszkvában, Leningrádban, ill. Odesszában). 1943: az OOE, 1944: a többi vallási közösség fölé rendeltek új ellenőrző hatóságot, mely szigorúan ügyelt minden egyh. megmozdulást, az ellenszegülőket fölmentette hivatalukból v. száműzte. - A II. vh-nak K-Eu. szovjet hegemónia alatt lévő kat. egyházai számára kataszrofális következményei voltak. Az új ~ legtöbb katolikusa Litvániában (2.170.000) és Letto-ban (480.000) élt. Különösen a kat. többségű Litvániában ütközött a szovjet hatalom leküzdhetetlen kat. ellenállásba. 1963: a rigai szeminárium volt az egyetlen intézmény, mely új papokkal láthatta el a ~t; az újonnan szenteltek azonban még Letto. ellátásához sem voltak elegendően. Miután letartóztattak 10 g.k. pp-öt, valamint az örmények és ukránok adminisztrátorait, a görögkatolikusokat 1946: az ort. →moszkvai patriarchátushoz való csatlakozásra kényszerítették. A korábbi K-lengy. ter-eket elukránosították és elruténesítették, így a r.k. pléb-k megtizedelődtek. Fehér-Oroszo-ban a kat. egyh-hoz (1958: a népességnek mintegy harmada) jelentős nemz. kisebbségek (lengy-ek és litvánok) tartoztak, akik az 1945 u. kezdődött asszimilációs és eloroszosító pol-nak határozottan ellenálltak, és hitük révén igyekeztek megőrizni önazonosságukat. Egyre kevesebb volt a pap, a klérus elöregedett. Szibériában a németek, ukránok, lengyelek és baltiak tömeges deportálása révén megjelent kat. élet néhány illegális, bár megtűrt gyülekezőhelyre korlátozódott. A helyzet javulására nem lehetett számítani, mivel XII. Pius p. (ur. 1939-58), folytatva elődei Oroszo-gal szembeni pol-ját, élesen elhatárolódott a szocializmustól. Sztálin halála és Hruscsov kormányzása végül enyhítette a feszültséget, amit XXIII. János p. idején a Vatikán keleti pol-jának változása is támogatott (üdvözlő távirat a p. 80. születésnapjára; két ort. zsinati megfigyelő kiküldése; 1963: Joszif →Szlipij érs. szabadon engedése; 5 nyilvános tp. a ~ban). A kat. egyh. helyzete azonban nem változott Mihail Gorbacsov hivatalba lépéséig (1985), akinek vezetésével az áll. élet minden területén megindult a ~ átalakítása. Megkezdődött az ökumenikus párbeszéd is. Az 1980-as évek közepén lehetővé vált a hitközségek újjászervezése. Az évtized végén újra fölszenteltek egykori tp-okat, s új tp-okat és mecseteket is lehetett építeni. 1987: a TASSZ hírügynökség először tudósított kat. és prot. karácsonyi ünnepségekről, 1988: a kormányzat hozzájárult, hogy 1 mill. bibliát küldjenek Nyugatról. 1989: egyes körzetekben bevezették a hitoktatást, s Litvániában és Fehér-Oroszo-ban kinevezték az első kat. pp-öket. -

c) evangélikusok. Az oroszo-i prot-oknak 1917 u. nem volt részük oly erőteljes üldöztetésben, mint az ort-oknak és a kat-oknak. Letartóztatások és tp-bezárások voltak ugyan már 1929 e. is, de az össz. egyh. módszeres felszámolását az 1929-i dekrétum indította el. Az ev. egyh. ilyen körülmények között nem tudott gyökeret verni. 1937: letartóztatták utolsó 9 lelkipásztorát, 1938: bezárták utolsó tp-ait, s így megszűnt. - Az 1941. VI. 22-i ném. lerohanást követően a ~ eu. ter-éről minden németet deportáltak, ami a ~ 1921-i határain belül élő szinte valamennyi ev-t érintette. A táborokban és telepeken titokban pietista testvérületek szerveződtek, világi prédikátorok is voltak köztük. Ilyen illegális imaköröket nagyobb számban csak a hatvanas évek végétől „regisztráltak”. Miután 1972/73: az utolsó 3 lelkipásztor is kivándorolt v. meghalt, Harald Kalnin lelkipásztornak megengedték, hogy Rigából alkalmanként meglátogassa az ázsiai német szórványgyülekezeteket. Csak a peresztrojka idején, 1988: lehetett megalapítani „a ~ ev. egyházát”, mely akkor 300 regisztrált és 200 illegális gyülekezetet számlált. - Az észto-i, letto-i és litvániai ev. egyházak, melyek 1940/44: szovjet uralom alá kerültek, vezetőik (pp-ök, konzisztórium, prépostok) letartóztatása vagy deportálása után szervezetüket ugyan megtartották, de az egyh. életét a háttérből a szovjet vallási hatóság irányította. Az ateista nyomás következtében, valamint amiatt, hogy az egyházak nem szólhattak a Baltikum legégetőbb gondjáról, az erőteljes orosz betelepítésről, a gyakorló evangélikusok száma e területen a háború előttinek 5 %-ára zsugorodott. A balti egyházak belső megújulását 1987 u. erősen nacionalista vonások jellemezték. -

d) szabadegyházak. A szabadegyházi közösségeket csak 1929-től üldözték, vezetőiket letartóztatták. Az evangéliumi keresztények és a baptisták 1944: szövetség keretében korlátozott lehetőséget kaptak, 1946: a pünkösdisták, 1963: a mennoniták (és de facto az adventisták) csatlakoztak hozzájuk. E nagyon különböző csoportosulások együttélése jelentős feszültségeket idézett elő. Mivel a gyülekezetek sok tagja nem fogadta el a vezetés szovjetbarát magatartását, valamint azt, hogy az áll. beavatkozzon életükbe és ellenőrizze azt, számos szakadást követően (főleg 1961 után) illegalitásba vonultak. Ott az üldözések közepette kialakították gyülekezeti életüket, és titkos kiadójuk nagy példányszámban terjesztett olyan lelki irod-at, melyet az államilag elismert szöv. nem adhatott ki. A szovjet büntetőtáborokban az illegális bapt-k, evangéliumi ker-ek, pünkösdisták és mennoniták adták a vall. okokból fogvatartottak többségét. - A peresztrojka idején a korábban közp. irányítású Evangéliumi Keresztények-Baptisták Szövetsége önkormányzatú szervezet lett, a pünkösdisták azonban 1989: kiléptek. 1988-tól a szabadegyházi csoportosulások száma jelentősen nőtt. - Az államhoz hű regisztráltak és az illegalitásban élők azonban sem a peresztrojka alatt, sem a ~ megszűnése utáni első években nem egyesültek újra, sőt inkább újabb nézeteltérések és szakadások mutatkoztak. **

Larousse III:772. - LThK 1993. VIII:1379.