Magyar Katolikus Lexikon > S > Szerdahely szék


Szerdahely szék (lat. Mercuriensis, ném. Stuhl Reussmarkt), 1339.-1876. jún. 19.: közigazgatási terület a Magyar Királyságban/az Erdélyi (Nagy)Fejedelemségben, a →szászok földjén, Erdőalján (Unterwald). - É-on és K-en Alsó-Fehér vm., D-en Szeben szék, Ny-on Szászsebes szék határolta. - II. Géza kir. (ur. 1141-62) Szeben környéki szász telepítésétől eredeztetik. II. Andrásnak a szászok számára 1224: adott kiváltságlevele (→Andreanum) után az Orbó vidék székely lakossága elhagyta, megalakítva utóbb →Orbai, →Sepsi és →Kézdi széket. Neve vásárnapjára utal. Első említésekor 1339. VII. 14: követük rész vett a →hét szék gyűlésén. I. Mátyás kir. 1486: valamennyi szászra kiterjesztette az Andreanum kiváltságait, az ezzel létrehozott →szász egyetem (Universitas Saxonum) az erdélyi szászok közjogi-pol. egysége, melynek ~ is tagja. 1530 k. a prot. vallás lutheri ágára tértek át, amit 1586-: minden erdélyi szász település követett. - Céhei a szász városokkal és székekkel közösen: 1493 (másik 1528, 1540, 1638, 1698): kovács; 1535 (másik 1556, 1563, 1585, 1615): takács; 1536: esztergályos; 1569: fazekas; 1539: szabó; 1540: kesztyűkészítő; 1541: szűcs (a szász városokkal közös); 1540: lakatos; 1561: ötvös; 1562: seborvos; 1568: varga, 1568: kannagyártó, 1569 (másik 1676): bognár; 1570: mészáros; 1588: kádár; 1588: üstműves; 1589: tímár; 1595: molnár; 1618: gombkötő; 1747: késgyártó; a szász városokkal közösen: 1541: szűcs; 1569: fazekas. 1705 őszén, mivel ~ megtagadta a kuruc konföderációhoz való csatlakozást, külvárosát Pekri Lőrinc földúlta. II. József (ur. 1780-90) önkormányzatukat kiváltságaikkal együtt eltörölte, ~et →Szeben megyébe kebelezte. 1790-1849: önkormányzatát visszakapta. 1849. II. 4: Bem tábornok (1794-1850) a vízaknai csatavesztés után a sebesülteket és betegeket Szászsebesre küldte, Szerdahelyen a szászoktól pénzért sem kaptak élelmet. II. 5: a honvédek megszállta várost Puchner ágyúztatta. VIII. 1: a szerdahelyi ütközet után Stein ezr. honvédserege 200 halottat, 1185 foglyot és 2 ágyút veszítve visszavonult, ami Gyulafehérvár ostromzárának megszűntét jelentette. 1849-60: a gyulafehérvári katonai ker. része. 1850. VIII. 22: a szász universitas iskolai célokra alapítványt tett, 1-1 ifjú 150 Ft-os ösztöndíjat kaphatott, az alapból ~ 600 Ft-tal, a felsőbb népisk-kra 750 Ft-tal részesült. 1849(1854)-60: Szeben megye és a szebeni ker. része. 1861. IV-1876: területi különállása megmaradt. 1869. III. 7-8: az erdélyi oláhok Szerdahelyt alakították meg az egyesülést ellenző Erdélyi Román Nemz. Pártot, mely a pol. tétlenséget határozta el. - Ter. 217,4 km2. Községei: Doborka (Dobring), 1786: 126 házában, 137 családban, 578 fő; 1869: 270 házában 1221 szász és oláh élt; Kerpenyes (Kesselbach), 1786: 124 házában, 131 családban, 596 fő; 1869: 234 házában 872 oláh élt; Kisapold (Klein-Pold), 1786: 309 házában, 355 családban, 1609 fő; 1869: 509 házában 2215 oláh élt; Nagyapold (Gros-Pold), 1786: 226 házában, 252 családban, 1050 fő; 1869: 422 házában 1976 szász és oláh élt, Nagyludas (Logdes) 1786: 240 házában, 275 családban, 1358 fő; 1869: 498 házában 2160 oláh élt; Polyán (Pojána), 1786: 433 házában, 432 családban, 2198 fő; 1869: 1026 házában 3740 oláh élt; Récse (Rätsch), 1786: 73 házában, 80 családban, 384 fő; 1869: 157 házában 655 oláh és szász élt; Szászorbó (Urwegen), 1786: 210 házában, 248 családban, 1216 fő; 1869: 419 házában 1756 oláh és szász élt; Rodt (Rod), 1786: 236 házában, 246 családban, 1014 fő; 1869: 387 házában 1292 oláh élt; Szerdahely (Reussmarkt) mezőváros 1786: 171 házában, 214 családban, 903 fő; 1869: 348 házában 1623 szász és oláh élt; Toporcsa (Tschappertsch), 1786: 255 házában, 279 családban, 1275 fő; 1869: 482 házában 1835 oláh élt. - 1829: 14.347 lakójából s a szászok földjének 1318 papjából 35 fő ~ben szolgált (2 r.k., 1 g.k., 6 prot., 21 g.kel.) a többi foglalkozása: 13 honorácior, 14.299 paraszt. - 1843: népiskoláik közül 1 r.k. (az erdélyi 223 r.k. isk. 0,4 %-a), 10 prot. (az erdélyi 1131 prot. isk. 0,8 %-a), 11 g. kel. (az erdélyi 286 g.kel. isk. 3,8 %-a); az erdélyi 61.697 isk-ba járó gyermekből ~ben össz. 1077 (1,7 %) gyermeket oktattak. - Népessége 1850: 18.577 fő; 92 (0,5%) r.k., 499 (2,7%) g.k., 33 (0,2%) ref., 3243 (17,4%) ev., 14.710 (79,2%) g.kel. vallású; 42 (0,2%) m., 3313 (17,8%) ném., 14.287 (76,9%) oláh, 935 (5,1%) egyéb nemzetiségű, ebből 921 (5%) cigány, 1869: 19.345 fő; 193 (1%) r.k., 473 (2,5%) g.k.; 23 (0,1%) ref., 3674 (19%) ev., 14.982 (77,4%) g.kel. vallású; 98 (0,5%) m., 3792 (19,6%) ném., 15.115 (78,1%) oláh, 340 (1,8%) egyéb anyanyelvű (ezt kérdezték); 1880: 17.932 fő; 174 (1%) r.k., 385 g.k. (2,2%), 50 (0,3%) ref., 3684 (20,5%) ev., 2 unit., 13.634 (76%) g.kel., 1 izr.; 2 egyéb vallású; 114 (0,6%) m., 3776 (21,1%) ném., 13.719 (76,5%) oláh, 323 (1,8%) egyéb anyanyelvű. - Az 1876: 33. tc. járásként, Szerdahely székhellyel →Szeben vármegyébe osztotta. 88

Kővári 1847. I:172, 202. - Szeremlei 1867:356. - Helységnévtár 1873:140. - Pesty II:49. - Meltzl 1886. - Kis 1900. - Neugeboren 1913. - Edelényi-Szabó 1928:689. - Endes 1935:547. - Hanzó 1941. - Pukánszky 1943. - Sárközi 1963:8. - Céhkataszter 1975. II:404. - Herner 1987. - Dányi 1993. - Dávid 1994. - Varga E. 2002. IV:17.