🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > Szent Lázár Lovagrend
következő 🡲

Szent Lázár Lovagrend, Szent Lázár Keresztesek (lat. Fratres S. Lazari de Jerusalem): a bélpoklosok ápolására 1142 előtt Jeruzsálemben alapított rend. - Az ágostonos szabályzatot követő betegápolók részben maguk is leprások voltak. A →Jeruzsálemi Szent János Lovagrendből váltak ki, alázatból eleinte bélpoklost választottak nagymesterüknek. Fehér köpenyen zöld keresztet viseltek. Eu-ban a keresztes hadjáratokkal elterjedt bélpoklosság gyógyítására a ~ leprosoriumokat alapított. Jeruzsálem eleste (1187) után kiszorultak a Sztföldről. Első hazai házuk 1181: Esztergomban már létezett, Csurgón, Kolozsvárt, Füzítőn, Szentén, Szemenyén és Bozsán ispotályaikról tudunk. A baranyai Kőrös vize közrefogta, 1262 e. említett insula Lazari prem. prépság korábban a ~é lehetett. Az első csop-ban betelepülők az 1241-42. évi tatárdúlást vsz. nem élték túl, mert IV. Béla 1256: birtokaikat elajándékozta. A 13. sz: Fro-ban kb. 2 ezer, Eu-ban kb. 19 ezer leprosoriumban gyógyítottak. Azokat a betegeket, akik ezekben nem fértek el, a településeken kívül helyezték el; fehér kesztyűkkel és kereplőkkel látták el őket, hogy a fertőzést elkerülhessék. Az elkülönített bélpoklost egyházilag halottnak tekintették („élő halott”). 1355: Budán létező ktoruk összefügghet I. (Nagy) Lajos kir. betegségével. A 13. sz. végén a ~ lovagrenddé vált tagjai fölhagytak a betegápolással. Emlékezetüket a járványkórházak lazarethum, lazarett neve, jelvényüket (fehér alapon zöld kereszt) az 1930-49: létezett zöldkereszt mozgalom újította föl. 88

Bálint I:81. - Török 1990:131.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.