Magyar Katolikus Lexikon > S > Szent László hermája


Szent László hermája: részben aranyozott ezüst, trébelt, cizellált, zománcos fejereklyetartó a győri székesegyházban. A →nagyváradi székesegyház 1406: elpusztult, először 1273: említett Szt László-ereklyetartójának pótlására készült a 15. sz. elején. - A ~ a kk. m. ötvösműv. egyik csúcspontja. A sodronyzománc alkalmazásának legkorábbi mo-i példája. - Az arcvonások a sír elpusztult fekvőszobrát követik. A fej így még a 13. sz-ból származik, és talán szintén ama Dénes mester műve, aki III. Béla (ur. 1172-96) rendeletére az első síremléket alkotta. A mellrész az Anjou-korból való. A ~t 1557: János Zsigmond (ur. 1559-71) rendeletére vették leltárba, s vitték az ecsedi várba, majd Gyulafehérvárra. Náprági Demeter pp. a kir. Mo-ra menekülvén, a ~t is magával vitte. Amikor 1607: győri pp. lett, a ~t a szegyh-nak ajándékozta. L.P.

Kovács Éva: Kopfreliquiare des Mittelalters. H.n., 1964:70. (29. sz.) - László Gyula: Szt László győri ereklyetartó mellszobráról. Győr, 1965:157. (Arrabona 7.) - Beke László: Sodronyzománcos ötvösművek. Bp., 1980:72. - Bálint I:480. - TKMK 45.