Magyar Katolikus Lexikon > S > Szent Jakab levele


Szent Jakab levele, Jak: deuterokanonikus újszövetségi irat, az 1. a →Katolikus levelek csoportjában. - 1. Keletkezése. A szerző így nevezi magát: „Jakab, Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak szolgája” (1,1). Ezen nyilvánvalóan nem Jakab ap-t kell érteni, hanem az Úr testvérét (→Jakab). A stílus és a tartalom, egyszóval a levél egész jellege kifogástalan gör. nyelve ellenére zsidó szerzőre enged következtetni. Ezt a föltevést a hitből való megigazulásra vonatkozó páli tanítás elutasítása (vö. 2,24; Róm 3,28) is támogatja; azt egyébként, hogy ~nek szerzője nem értett mindenben egyet Pál ap-lal, az ApCsel és a Gal is tanúsítja. Mindamellett kérdéses, hogy a Róm Kr. e. 62-ig, Jakab halálának évéig annyira elterjedt-e, hogy olyan módon lehetett vele kapcsolatban állást foglalni, ahogy ~nek szerzője tette. Lehetséges ezért, hogy az eredetileg csupán tanító jellegű levélbe egy későbbi szerkesztő iktatta be a vitázó részeket (2,14-26); egy ilyen szerkesztő föltételezése a feltűnően tiszta gör. nyelvre is magyarázatot adna. De az átdolgozás nem eshetett 70 utánra, mivel a levél a szórványban élő 12 törzsnek szól, s 70 után már nem volt olyan zsidóker. közösség, mely erre a megnevezésre rászolgálhatott, ezenkívül a judaizmussal az ellenpólus, a páli tanítás is háttérbe szorult. Pál ap-nak a megigazulásra vonatkozó tanítása csak Ágostonnal került újra előtérbe a teol. irod-ban. Ha ~nek szerzője a jeruzsálemi pp., akkor ezzel a keletkezés helye is adva van. - A kánonba nem azonnal, s először K-en vették föl. Órigenész a Szentírás kv-ei közé számítja, de Euszébiosz tagadja kánoniságát. Ny-on csak jóval később került be a kánonba. A →Muratori-töredékből hiányzik és Tertullianusnál sincs meg; hogy Hippolütosz ismerte-e, az bizonytalan. Hilarius a Szentírás kv-ei közé sorolja. Szt Jeromos és Szt Ágoston hatására a 4. sz: általánosan elismerték. Mivel bírálja a páli tanítást, Luther 'szalmacséplő levél'-nek („eyn rechte stroern Epistel”) bélyegezte, ennek ellenére a prot. Bibliába is felvették. - II. Tartalma. ~ben szó van a kísértésről (1,2-18); a hitről, mely ha tettekben nem nyilatkozik meg, akkor halott (1,19-26); azokról a veszélyekről, melyek a testvéri szeretetet fenyegetik a nyelv oldaláról, veszekedés esetén v. ha világias érzület és gondolkodásmód lesz úrrá az emberen (3,1-4,12); a gazdagságról, a betegekről való gondoskodásról, a bűnvallomásról és a testvérek figyelmeztetéséről (4,13-5,20). - III. Műfaja. Ha az 1,1-től eltekintünk, ~ minden levélszerűséget nélkülöz. Inkább mondások gyűjt-e, melyeket hangzásuk alapján kapcsoltak össze (vö. 1,4; 1,12; 1,25 stb.). Némelyek úgy vélik, hogy ~ olyan zsidó írás, mely Izr. 12 törzsének szóló figyelmeztetéseket foglal magában. A kv-ben kétségtelenül megkülönböztethetők különféle erkölcsi vonatkozású részletek, de dogmatikus szempontból nem lehet benne semmilyen fő gondolatot fölfedezni. Inkább homíliához hasonlít. R.É.

BL:1689.