Magyar Katolikus Lexikon > S > Szent János-templom a Porta latina mellett


Szent János-templom a Porta latina mellett, Róma: ősi bazilika →Olajbafőtt Szent János kápolnája közelében. - A hagyomány szerint egy Diana istennőnek szentelt pogány tp. helyén épült, melyet Szt János imádsága romba döntött. Az ap. tiszt-ét Rómában Hilarius p. (ur. 461-468) terjesztette el, de első bazilikáját, a ~t 495 k. Gelasius p. (ur. 492-496) és Theodorik gót kir. (ur. 493-526) emelte. - A bizánci stílusban épült baz. félköralakú apszisa, melyet kívülről három hatszögletes fal takar, máig fennmaradt. Az apszis előtti kórushoz kétoldalt szögletes →pasztofórium kapcsolódik, melynek szélessége túllépi a főhajó oldalfalait is, ennek kis apszisait vsz. akkor építették, amikor I. Adorján p. (ur. 772-795) felújíttatta a tp-ot. Világi papokból álló koll-át ekkor egy főpresbiter vezette. 1032-42: e papi közösségtől indult el az →invesztitúra-harc, tagja volt Lorenzo di Amalfi érs., Giovanni Graziano Pierleoni főpresbiter (a későbbi VI. Gergely p.) és Hildebrand OSB (a későbbi VII. Gergely p.). II. Lucius p. 1144: a →lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházhoz csatolta a ~t. III. Celesztin p. 1191: felújíttatta, falait kifesttette és újra fölszentelte, aminek az emlékét márványfölirat őrzi a kórus kv-tartóján. VIII. Bonifác p. (ur. 1294-1303) a 13. sz. végén leányegyházként minden birtokával együtt a lateráni főszegyh. tulajdonává tette. Ettől kezdve gondozását a lateráni kápt. különböző szerz-ekre, jámbor társulatokra, sőt apácákra bízta, akik a ~hoz tartozó épületben laktak (1300: bencés apácák, 1320-73: „Szegénység Testvérei”, 1496: ágostonos remeték, 1500: egy bolognai jámbor társulat, 1703: sarutlan mercedáriusok, 1729: paulánusok, 1876: ferences harmadrendiek, 1905: „Turchine” apácák, 1937: rosminiánusok). Amikor az ol. kormány 1874: kisajátította a lateráni kápt. birtokait, csak a ~ és a melléje épült házban 5 szoba maradt meg a kápt. tulajdonában. - A ~ 1438, 1566, 1657, 1666, 1703, 1805, 1913: külső és belső átalakításokon ment keresztül, főképp barokk díszítést kapott, míg végül 1941: visszanyerte 12. sz. arculatát.  **

Tóth 1988:235.