Magyar Katolikus Lexikon > S > Szekér


szekér (lat. currus, ném. Fuder, Wagen): 1. nagyobb terhek szállítására szolgáló négykerekű jármű. Úgy alakulhatott ki, hogy egy →talyiga tengelyéhez egy második talyiga rúdját akasztották. Ez a kettős szerkezet az egyszerűbb m. paraszt~en felismerhető, sőt a nyújtó kikapcsolásával a ~ 2 talyigára bontható. Hosszú gerendák, deszkák szállítására 2 félre szedik szét a ~et, vagyis megnyújtják, s az első rész a hosszú teher elejét, a hátsó rész a teher hátulját hordja. Eu-ban jóval elterjedtebb, mint a talyiga. - A ~et, akárcsak a többi gazd. eszközt, régebben a nép maga csinálta. Mivel népünk vasmunkával sohasem foglalkozott, házi gyártmányú eszközeit, járműveit teljesen fából készítette (fakó~). A 20. sz. elején Erdély kivételével a ~et csaknem mindenütt mesterember készítette, tartósságát vasalás biztosította. - A ~ alvázában 4 →kerék 2 tengelyen forog. A tengelyek fölé egyik keréktől a másikig egy hasonló vastagságú fa van erősítve, a párna v. vánkos. A párnák és a tengelyek közé van beépítve a rúd 2 ágasa. Az elülső tengely párnáján hasonló formájú fa fekszik, a fergettyű. Ezt középen egyetlen erős szög kapcsolja a párnához és a tengelyhez, ez teszi lehetővé, hogy az első tengely jobbra v. balra bizonyos mértékig elfordulhasson. Az alföldi vontató~nek nincsen fergettyűje, ezért csak egyenes irányban haladhat, s csak igen nagy ívben tud megfordulni. A ~ hátsó tengelyén sincs fergettyű, ezért a ~ hátulja talyigamódra mozog. - Az első és hátsó tengelyt a nyújtó köti össze. Ez egy négyszögletes, a székelyeknél 2 öl hosszú, erős rúd a ~ különböző nyújtását szolgáló 5 lyukkal. - Az első tengely rúdágasához kapcsolják a rudat. A lovas és az ökrös~nek más a rúdja. Az ökör a ~et rúdjánál fogva, a ló a tengelyek végére 2 csatlással erősített felhércénél és hámfáinál fogva húzza. - Hogy a ~et jól meg lehessen terhelni, a fergettyűre és a hátsó tengely vánkosára az Alföldön alsövényt, erdős vidékeken aldeszkát fektetnek. Ezenkívül, hogy oldalt is tartsa valami a terhet, a fergettyű és a hátulsó párna 2 végébe 1-1 kifelé hajló rakoncát erősítenek, ezekhez támasztják belülről a 2 oldalt. Erős megterheléskor azonban a rakoncák könnyen kitörnének, ezért kívülről a tengely végére támaszkodó görbe lőccsel támasztják meg őket. Régebben csak a hátsó tengelynek voltak lőcsei, ma már többnyire az elülső részt is lőcsök tartják. A 2 pár lőccsel fölszerelt ~eken a rakonca csak elcsökevényesedett formában van meg, s a lőcs nem a rakoncát, hanem a ~oldalt támasztja. A ~oldal létraszerű, s hogy a teher az oldal fogai v. zápjai között ki ne potyogjon, az oldalt bedeszkázzák, v. a ~ derekába vesszőből font kast tesznek. A ~ derekát elöl-hátul könnyen le- és felcsatolható saroglya zárja be. - Nagyság és használat szempontjából az Udvarhely vm. székelyek ötféle ~et különböztettek meg: egészvágásos, háromfertályvágásos, félvágásos, vető- és kocsi~. A vágásos ~ a nyomtávolság nagyságáról kapta nevét: az egészvágásos tengelye 2, a félvágásosé 1,78 m. A vető~ könnyű kis jármű, előrésze az eketaliga, melyhez egy kis méretű, létrás hátsórész jár. Vetéskor ezen viszik a mezőre a gabonát és egyéb szükséges holmit. A →kocsi~ a jobbmódú gazda parádés utazó járműve. - Az alföldi ~ek ált. rövidebbek, mint a hegyvidékiek, s mégis több szálas rakomány fér rájuk, mert az Alföldön és lankásabb vidéken egyebütt is vendégoldalra rakodnak. - Szemes termény szállításakor az Alföldön a ~ oldalai és az elül-hátul saroglyával kinyújtott aldeszka közé szembefordítva 2 ~kast tesznek. A kasokat szóróponyvával kibélelik, a szemet felöntik, végül a ponyva kimaradt széleivel felülről betakarják. A zsákban szállítás újabb eredetű. - 2. magyar térfogatmérték. Első okl-es említése m-ul: 1067. A ~ befogadóképessége meghatározta a teher mennyiségét, nagyságát, így lett országos mérték. Nagysága függött a ~ fajtájától és a teher mineműségétől, s rendszerint ennek megfelelően alakították a ~ fajtáját. Néhány tehernagyság: bor: 5,3-16,1 hl; fa: 1,71 m3; gabona: 4,6-8,3 q, átlagosan 6,0 q;: 11,2 q; széna: 1,6-6,7 q, gyakorta 1,6 q. - 3. magyar földmérték. Első okl-es említése m-ul: 1199. A fenti térfogatmérték lett országos, de a hely szerint változó nagyságú rétmérték. 348-1600 négyszögöl, azaz 12,5-57,5 ár nagyságú volt. - 4. Ikgr. A ~ a győzelem jele. Legtöbbször jelképes állatok húzzák v. kísérik, melyek a győzővel állnak kapcsolatban. Pl. egyszarvúak húzzák a győztes tisztaság, marhák a halál, griffek az Egyh., lovak a Nap ~ét. - Illés próf. (→Illés szekere), Szt Bavo, Szt Bernát, Benizi Fülöp attrib-a. **-B.I.

MN II:215. - Kirschbaum IV:476. - Bogdán 1978; 1990; 1991. - Sachs 1980:365.

Szekér Alajos Joachim, OFM, 1795: OCist (Komárom, Komárom vm., 1752. júl. 5.-Kolozsvár, 1810. szept. 26.): tanár, író. - 1768: belépett a ferences r-be. 1775. IX. 24: pappá szent. Nagyszombatban, 1777: Pesten teol. hallg., 1778: Szombathelyen a rendi növ-ek fil., majd teol. tanára. 1782: Pesten hittanár, 1784: Nyitrán m. hitszónok, 1786: Szombathelyen gimn. tanár. 1793: Szegedi Mihálynál, 1794: Sopronban nev. A M-ok eredete c. munkájáért eretnekséggel vádolták; 1795. XI. 8: átlépett a ciszt. r-be. Táb. lelkészként a Splény-gyalogezreddel Au-ba, majd Itáliába ment. Jelen volt a marengói csatában. 1801: hazatért, s Erdélyben ill. Pesten élt. - Az első népszerűsítő tört-írók és ifj. regényírók egyike. - M: M-ok eredete. Pozsony és Komárom, 1791. - Haditud. Pest, 1807. - Marengói tsata és azt megelőző környülállások. Uo., 1807. - M. Robinson. 1-2. köt. Uo., 1808-09. - Frantzia o-nak polgári és hadi történetei. 1-3. köt. Írta Janits Ae. Ném-ből ford. Uo., 1810-11. 88

Szinnyei XIII:609. - Farkas 1879:105. - Czapáry László: Sz. J. A. élete és művei. Székesfehérvár, 1888. - Túróczi-Trostler József: M. Robinzonok. Bp., 1924. - MItB II:743.