Magyar Katolikus Lexikon > S > Szeben szék


Szeben szék (ném. Stuhl Hermannstadt, lat. provincia Cibiniensis), 12. sz. (1339)-1876. jún. 19.: közigazgatási terület a Magyar Királyságban/az Erdélyi (Nagy)Fejedelemségben, a →szászok földjén, az Olt völgyében. Székhelye Nagyszeben (Hermannstadt). - É-on Szászsebes és Szerdahely szék, (Alsó- és Felső-) Fehér vm., K-en Újegyház szék, Felső-Fehér vm. és Fogaras vidék, D-en a D-i Kárpátok (országhatár, Havasalföld), Ny-on Szászváros és Szászsebes szék határolta. - Őstelepesei a II. Géza kir. (ur. 1141-62) idején a Közép-Rajna vidékéről Szeben környékére költözött, (utóbb) szásznak nev. jövevények, akiknek a kir. a föld megműveléséért, az orsz. határainak védelméért előjogokat adományozott. III. Béla kir. (ur. 1172-96) egyh. viszonyaik rendezésére 1190 k. megalapította a →szebeni prépostságot, lakói ekkor már tekintélyes adót fizettek. II. András kir. (ur. 1205-35) szabadságlevele (→Andreanum) 1224: jogaikat újra szabályozta, és az összes szász telepet Szászvárostól Barótig pol-ilag egyesítette. A kir. nevezte ki önkormányzatuk fejét, a →királybírót. A telepesek - szabad tulajdonú földjeikért - a kir-nak évi adót fizettek, a háborúkban katonáskodtak. Belügyeikben önkormányzatuk volt, szabadon választották hivatalnokaikat és papjaikat, akiknek tizedet fizettek. A falu és vidék saját joga szerint élt, a koronának voltak alárendelve. - 1241. III. 31: a mongolok (tatárok) a Vöröstoronyi-szoroson át betörve végigdúlták~et. Újjászervezésük után közigazgatásuk a szebeni ispánságból alakult. Szeben városa 1339. VII. 14: a →Hétszék gyűlésének rendezője, a szászság pol. közp-ja. - A 14. sz. az ipar és keresk. megerősödésének kora. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) a szebeni kereskedőknek 1351. XII. 16: megengedte, hogy a szokásos vám fizetése ellenében egész Mo-on szabadon közlekedjenek, 1367: Buda keresk. jogát adományozta nekik, amit 1370: Dalmáciára is kiterjesztett. 1376: megalakult ~ első céhe, Nagyszeben sz. kir. város árumegállító jogot kapott. 1420-: rendszeresek lettek a tör. betörések, a rablások és pusztítások; az elfogottak rabszolgaságba hurcolása megtizedelte a falvakat. Az oláh pásztorok 1200 k. kezdődött bevándorlásának az elnéptelenedett szász falvak életteret adtak. A legrégibb települések ([Nagy]Szeben, Sink, Újegyház) külön prépságot alkottak, melynek eltörlése után ezek a kápt-ok 1424-: közvetlenül az esztergomi érs. alárendeltjei lettek. A többiek, Brassót kivéve, amely hasonlóan Esztergomnak volt alárendelve, az erdélyi pp. hatósága alá tartoztak, de a ppi hatalmat nagy részben maguk gyakorolták. - 1438: Szeben 2 hónapig állta a tör. ostromát, amíg az a környéket kirabolva távozott. I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) megengedte Szeben városának, hogy királybíróját (a →szebeni grófot) 1464-: maguk közül választhassák, 1469: ezt a jogot kiterjesztette a szebeni tart. másik 7 székére is, addig a szászvárosi, újegyházi, szerdahelyi, sinki és kőhalmi székekre bírákul ~i polgárokat kényszerített. Az 1484: létrehozott →szász egyetem (Universitas Saxonum) első embere a szebeni gróf. I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526-64) és I. (Szapolyai) János (ur. 1526-40) ellenkir-ok harcában ~ Ferdinándot támogatta. A p. által kiátkozott Szapolyai 1529-36-i ostromzára Nagyszebent megadásra bírta, a kir. azután a Királyföld (benne ~) jogait megerősítette. Ezidőben (a kir. ellenzése ellenére) terjedt el Erdélyben a reformáció, az egyh. birtokok elfoglalása. Az új tant Brassóban →Honterus János hirdette, a szász falvak áttértek a protestantizmusra, első ev. pp-ükké 1553. II. 6: Wiener Pál (†1554) v. laibachi knk-ot választották. 1586: a szász universitas egésze csatlakozott az ev. egyházhoz, ezután ismét nyelvi és egyh. egységet alkottak. A szász székeknek ~ önkényeskedésével szemben sikerült biztosítani szabad bíróválasztásukat. A népesség szaporodásával együtt iparosodott, céheinek kiváltságlevelei (Nagyszebenben): 1455: varga (másik 1491, 1610, 1619, 1752, 1762), 1484: szabó (másik 1641, 1708, 1808), 1487: takács (másik 1536, 1589), 1504: ötvös (másik 1615), 1519: szűcs (másik 1559, 1800), 1531: bognár (másik 1539), 1545: nyerges, 1570: mészáros, 1578: kötélverő (másik 1581), 1580: ónöntő, 1581: lakatos, 1581: molnár, 1587: kádár, 1630: asztalos, 1648: szíjgyártó, 1657: posztókészítő, 1663: szappanfőző, 1724: harisnyakötő; a szász városokkal és székekkel közösen: 1493: kovács (másik 1528, 1540, 1638, 1698), 1535: takács (másik 1556, 1563, 1585, 1615), 1536: esztergályos, 1569: fazekas, 1539: szabó, 1540: kesztyűkészítő, 1541: szűcs (a szász városokkal közös), 1540: lakatos, 1561: ötvös, 1562: seborvos, 1568: varga, 1568: kannagyártó, 1569: bognár (másik 1676), 1570: mészáros, 1588: kádár, 1588: üstműves, 1589: tímár, 1595: molnár, 1618: gombkötő, 1747: késgyártó; a szász városokkal közösen: 1541: szűcs, 1569: fazekas; a brassóival és nagydisznódival közösen: 1429: gyapjútakács; a beszterceivel közösen: 1528: tímár és varga. - A →tizenötéves háború következtében 1603 k. Szeben lakóinak negyede maradt életben, ~ falvaiban annyi sem, a hegyvidék oláhjainak is kb. a fele kihalt. 1658: a török hadjárattal újabb pusztítássorozat kezdődött. A tör. és cs. hadak miatt 1661: Szebent 500.000 tallér kár érte, polgárai minden ezüst- és aranykészletüket és gabonatartalékukat kiadták. 1703: a brádi, a szentbenedeki, a XI. 11-i bonchidai kuruc sikerek után Rabutin labanc generális kb. 8-10.000 főnyi hadseregével visszahúzódott Szebenbe. 1704. VII. 8: Gyulafehérvárt erdélyi fejed-mé választották II. Rákóczi Ferencet, Szeben városát továbbra is a császáriak birtokolták. 1709: a pestisjárvány főként a városok népét tizedelte, egész családok haltak ki; a járvány elmúltával az elnéptelenedett falurészeket főként oláhok kezdték benépesíteni. III. Károly (ur. 1711-40) és Mária Terézia (ur. 1740-80) uralkodása alatt Nagyszeben és Szászszebes környékére Felső-Au-ból, Karintiából, Krajnából és Salzburgból elűzött (landlereknek nevezett) prot-okat telepítettek. A kat. vallásra visszatérteket anyagi és erkölcsi előnyökkel jutalmazták; az ev. egyh. tizedének megtámadása alig változtatott ~ vallási megosztottságán, melyben a folyamatosan betelepülő g.kel. oláhok a legnépesebb nemzetiségből a 19. sz-ra elérték a népi többséget. - II. József (ur. 1780-90) új közigazg. területi rendezésekor Erdélyt 1783. XI. 26: 10, 1784: 11 megyére osztották. 1786. I-: Szeben, Fogaras és Kolozsvár székhellyel létrehozták a ker. biztosságokat: a megyéket 3 ker-be tagolták (→Szeben megye). II. József halála (1790) után a székek, vidékek önkormányzatát helyreállították, de a fr. háborúk következtében I. Ferenc (ur. 1792-1835) önkénye a kormánytól való függőség biztosítására hivatalnok-uralmat teremtett. 1832-48: a reform ogy-ek hatására ~ben s közp-jában Nagyszebenben polg., iparos-, gazd., népismereti egyes-eket, takarékpénztárakat alakítottak. - Az 1848/49-i szabharc idején a szászok, az oláhokkal együtt, hagyományosan a Habsburgokat támogatták. 1848. V. 3: Nagyszebenben tüntettek Erdélynek Mo-gal való egyesítése ellen, V. 4: a szász egyetem elhatározta a szász alkotmány megreformálását, nemz. és vallási érdekből ogy. követeit az unió elutasítására utasította. V. 29: ~ közgyűlése semmisnek nyilvánította az uniót, bejelentette, hogy nem engedelmeskedik a m. minisztériumnak. IX. 6: megtagadták a honvédállítást. X. 26: Puchner nagyszebeni cs. hadparancsnok elrendelte, hogy a cs. katonaságot és az oláh fölkelőket „zsarolásból” kell eltartani. XII. 31: a szász és oláh vezetők Szeben védelmére segítséget kértek a Havasalföldön állomásozó Lüders orosz tábornagytól. 1849. I. 21: Bem József (1794-1850) tábornok 6585 honvéddel és 30 ágyúval Szeben bevételével próbálkozott, sikertelenül (veszteségünk 257 halott 5 ágyú; az császáriaké 97 halott, 121 sebesült). III. 11: a 2. szebeni csatában 4 szuronytámadás után elfoglalta a várost, 21 ágyút zsákmányolt, 514 foglyot kiszabadított. III. 16: a visszavonuló oroszokat fedező császáriak vesztesége a Vöröstoronyi-szorosnál 94 halott. III. 23: ~ben kihirdették a rögtönítélő bíráskodást, de Bem kívánságára IV. 4: a fegyvert letevőkre nem alkalmazták. VII. 20: Lüders tábornagy talmácsi támadásával Havasalföldre űzte Ihász alezr. honvédeit (kb. 2000 fő 8 ágyúval), a 31 tiszt és 987 közlegény a törököknek adta át fegyvereit; VII. 21: Lüders megszállta Nagyszebent. VIII. 6: a 4. szebeni ütközetben Bem visszavonulni kényszerült, a városon átvonuló honvédekre a szászok a házaikból lövöldöztek (veszteségünk 600 halott, 500 sebesült, 1034 fogoly, 15 ágyú, 3 zászló); ez volt ~ben a szabharc utolsó csatája. - 1849. IX-1861. III. 24: a cs. önkényuralom idején a székek önkormányzatát megszüntetve katonai közigazg-t vezettek be, melynek Nagyszeben az egyik központja, ~et mint a →szebeni kerület részét igazgatták. A polg. ügyek biztosa, Franz Salmen szász gróf 1852-i eltávolításáig végezte azokat a teendőket, melyeket addig az erdélyi főkormányszék. Alkerületeket nem szerveztek, meghagyták a szász székeket és bíráskodási rendszerüket. Az 1852. X. 27-i cs. rendeletre a szász magisztrátusokat és székhivatalokat áll. hivatalokkal váltották föl, XI-XII: a székeket körzetekre és alkörzetekre osztották. Idegen (osztr., cseh) áll. tisztviselők kinevezésével közs. önigazgatásukat fölszámolták, a szász különállást pol-ilag is megszüntették. A Szászföld elnevezést megtiltották, a sajtóban s a hivatali életben egyaránt csak székhelyükről volt szabad nevezni a ker-eket. A februári pátens után visszaállították a székek önkormányzatát. - 1867: a kiegyezés unió-törvénye fönntartotta a szászok földjének közigazg. rendszerét a →vármegyerendezésig. 1876: ~ környékének →Szeben vármegyévé bővítésével (Nagyszeben székhellyel) ~et megszüntették. - Települései 1870: Alsósebes, Boica [+Verestorony puszta (Rothenthurm)], Bongárd (Baumgarten), Cód, Dállya [+Dolmán puszta (Thalheim)], Felek (Freck), Felsősebes, Fenyőfalva (Girelsau), Gályis, Guraró, Hermány (Kastenholz), Kakasfalva (Hahnbachl), Kákova, Kereszténysziget (Grossau), Kiscsűr (Klein-Scheuren), Kisdisznód (Michelsberg), Kistorony (Neppendorf), Móh (Moichen), Nagycsűr (Gross-Scheuren), Nagydisznód (Heltau), Nagyszeben (Hermannstadt) sz. kir. város, Omlás (Hamlesch), Orlát, Paplaka, Porbesd, Rákovica, Resinar (Städterdorf) [+Riu-Száduluj és Trajnei puszta], Roszcsűr (Reussdörfel), Röcz (Reussen), Sellenberk (Schellenberg), Sina [+Dobra puszta], Szakadát, Szászújfalu (Neudorf), Szelindek (Stolzenburg), Szelistye (Grossdorf), Szenterzsébet (Hamersdorf), Szibjel, Talmács (Talmesch), Talmacsel, Teliska, Válye, Veresmart (Rothberg), Vestény (Westen), Vurpőd vagy Hühalom (Burgberg). - Népessége 1829: 108.224 fő, ebből 368 pap, 224 honorácior, 7735 polgár, 99.897 paraszt. Népiskoláik 1843: 5 r.k. (az erdélyi 223 r.k. isk. 2,2 %-a); 60 prot. (az erdélyi 1131 prot. isk. 5,3 %-a); 39 g.kel. (az erdélyi 286 g.kel. isk. 13,6 %-a); az erdélyi 145.146 iskolázható gyermekből ~ben össz. 7336 (5%) gyermeket oktattak. 1850: 78.320 fő; 3214 r.k. (4,1%), 8830 g.k. (11,3%), 44.281 g.kel. (56,5%), 263 ref. (0,3%), 21.703 ev. (27,7%), 18 unit., 11 izr. vall.; 1286 m. (1,6%), 23.142 ném. (29,6%), 48.436 oláh (61,8%), 11 zsidó, 5445 egyéb nemzetiségű (6,9%), ebből 4645 cigány (5,9%); 1869: 86.917 fő; 5928 r.k. (6,8%), 9678 g.k. (11,1%), 45.109 g.kel. (51,9%), 827 ref. (1%), 25.126 ev. (28,9%), 54 unit. (0,1%), 181 izr. (0,2%), 14 egyéb vall.; 2584 m. (3%), 29.052 ném. (33,4%), 53.721 oláh (61,8%), 1560 egyéb anyanyelvű (1,8%); 1880: 3891 r.k. (4,5%), 8837 g.k. (10,3%), 964 ref. (1,1%), 22.938 ev. (26,7%), 21 unit., 48.821 g.kel. (56,8%), 446 izr. (0,5%), 12 egyéb vall.; 2643 m. (3,1%), 30.591 ném. (35,6%), 51.149 oláh (59,5%), 1547 egyéb anyanyelvű (1,8 %). 88

Szeremlei 1867:356. - Helységnévtár 1873:140. - Pesti II:49. - Meltzl 1886. - Kis 1900. - Neugeboren 1913. - Berzeviczy I:141. - Edelényi-Szabó 1928:689. (térkép) - Endes 1935:547. - Hanzó 1941. - Pukánszky 1943. - Sárközi 1963:8. - Herner 1987. - Erdély tört. III:1438. - Dányi 1993. - Dávid 1994. - Varga E. 2002. IV:17.