Magyar Katolikus Lexikon > S > Szatmár megye


Szatmár megye (rom. judetul Satu Mare, ném. Komitat Sathmar), 1919. ápr.-1925. jún. és 1944. okt. 25.-: közigazgatási terület Románia északnyugati határvidékén. - É-on 1919-39: Csehszl. (Kárpátalja; 1944-91: a SZU, Ukrán SZSZK; 1992: Ukrajna), K-en Máramaros, D-en Szilágy megye, DNy-on Bihar megye, Ny-on Mo. határolja. A →trianoni béke →Szatmár vármegye 6287 km2 ter-éből - 3 részre szakításakor - annak 4505 km2-ét, a vm. 71,7 %-át Ro-nak, 0,4 %-át (Nagypalád közs-et) Csehszl-nak juttatta. 1925: az oláh közigazg. reform ~ székhelyévé Nagybányát tette; Ugocsa vm. Ro-nak adott részét, a halmi járást, a →Szamos megyévé szervezett Szolnok-Doboka vm. kápolnokmonostori járását ~hez, Nagykároly várost és környékét →Szilágy megyébe osztották. Az 1919-i összeírás ill. az 1930-i népszámlálás szerint népessége 295.187/347.598 fő, ebből anyanyelve szerint: 155.423 (52,7%)/197.276 (56,7%) oláh, 95.839 (32,5%)/89.347 (25,7%) m., 12.159 (4,1%)/23.813 (6,9%) ném., 18.413 (6,2%)/26.807 (7,7%) zsidó; 13.353 (4,5%)/1834 (0,5%) egyéb; 1930 (1919: nem jegyzett): 3440 (1%) ruszin; 628 tót; 4453 (1,3%) cigány; vallása szerint: 52.342 (17,7%)/57.915 (16,7%) r.k.; 170.405 (57,7%)/191.223 (55%) g.k.; 4505 (1,5%)/14.708 (4,2%) g.kel.; 48.818 (16,5%)/53.868 (15,5%) ref.; 587 (0,3%)/621 (0,2%) ev.; 35/44 unit.; 18.413 (6,3%)/28.291 (8,1%) izr.; 82/928 (0,3%) egyéb. - 1940. VIII. 30: a II. →bécsi döntés ~ egészét visszacsatolta Mo-hoz. 6168 km2-en, Szatmárnémeti székhellyel úgy szervezték újjá, hogy Dobra, Nántű, Rákosterebes Szilágy vm-nél, a kápolnokmonostori járás Szatmár vm-nél maradt. 1944. X: a szovjet és az oláh csapatok elfoglalták, visszaállították a II. bécsi döntés előtt helyzetet, amit 1947. II. 10: a →párizsi béke megerősített. 1952-68: ~ a Nagybánya székhelyű Máramaros tartomány része Avasfelsőfalu, Nagykároly, Nagysomkút és Szatmárnémeti rajonközpontokkal. 1968: ~t Máramaros tart. Ny-i részéből szervezték újjá. ~ból Nagybánya és Nagysomkút környékét Máramaros megyébe sorolták, ~nak juttatták a v. halmi járás (Ugocsa vm.) falvait s a korábban Szilágyhoz tartozó Tasnádot és környékét. 1940-hez hasonlóan 1968: is a bihari Piskoltot ~hez, a ~i Érkörtvélyest Biharhoz csatolták. 1968: Szatmárnémeti és Nagybánya, 1993: Nagykároly municípiumi rangot kapott. Népessége 1966: 203.780 oláh, 147.594 m., 4427 ném., 3592 egyéb. 88

Gábor J.: Az 1920. é. romániai népszámlálás eredményei Szatmár vidékén. H.n., 1929. - Judetele Romaniei socialiste. Ed. 2. Bucuresti, 1972:455. - Vofkori 1996:74. - Varga E. 1999. II:46.