Magyar Katolikus Lexikon > S > Szaniszló


Szaniszló, v. Szatmár vm. (Sanislău, Ro.): 1. plébánia a v. egri, majd szatmári egyhm. nagykárolyi esp. ker-ében. 1306: Zoyslo. A hagyomány szerint a falut 1374: Báthory Szaniszló alapította, innen a neve. A 15. sz: a Kaplony nembeliek, majd a Károlyi, a 16. sz: a Báthory család birtoka, az ecsedi uradalomhoz csatolták. 1711: a br. Bánffyaké, 1724: teljesen a Kincstáré. 1748. IV. 6: a gr. Károlyi család a 162 községből álló ecsedi uradalmat a Kincstártól megvásárolta, ~ is az övék lett. Lakossága a 18. sz-ig tiszta m., és mezővárosi kiváltságai voltak. A Károlyiak alatt rum-ek és ném-ek telepedtek a szomszéd községekből. - Vsz. már a 15. sz: pléb, Szt Márton-tp-át 1562: a ref-ok elfoglalták. A r.k. svábok betelepítése után Mezőpetri, később Mezőfény filiájából 1800: alapították újra. Tp-a 1824: épült, de az 1834-i nagy földrengés tönkretette. Gr. Károlyi György újból felépítette, 1841: Szt György tiszt-ére szentelték. 1883: felújították és tornyot építettek hozzá. A régi plébániaház lebontása után új plébánia is épült. 1925: megnagyobbították a tp-ot, az 1980-as években kívül és belül felújították és Kisboldogasszony tiszt-ére szentelték. Két temetője van, a K-i faluvégen lévőben Szt Teréz-kpna keresztúti stációkkal (1889), a Ny-i végen lévőben Luordes-i kpna (1892). Kegyura 1880: a Károlyi család. Anyanyelve 1880: m., ném.; 1940: m., rum., ném. - 1901: 6 filiája volt, közülük Érkörtvélyes, Penészlek, Reszege a reformáció előtt pléb. volt. 2000: filiája Reszege (hívek száma 1998: 64). - Plébánosai: Vitkó József, 1808: Kékedy Mihály, 1812: Várholik János, 1822: Joks Ágoston, 1837: Buttykay Gáspár, 1844: Zanathy Ferenc, 1851: Stokinger Dénes, 1861: Brázay János, 1866: Csánk István, 1877: Jordán Károly, 1913: Láng Pál, 1914: Török M. Lajos, 1921: Magyar Bálint, 1956: Gellért Lőrinc, 1962: Brunner István, 1969: Fényes Antal, 1988: Kühn Pál, 1990: Dudás Miklós, 2003: Czepeczauer Pál. - 2. g.k. parókia a v. munkácsi, majd nagyváradi egyhm. érmelléki esp. ker-ében. 1771: már létezett. Tp-át 1768: Szt Mihály és Gábor tiszt-ére szent. Anyakönyvei 1795-től. Anyanyelve 1880: rum. 1948. X. 21-1989: „visszafogadták” az ortodoxiába. - Lakói 1808: 340 r.k.; 1864: 750 r.k., 1475 g.k., 314 ref., 120 izr.; 1912: 1826 r.k., 2099 g.k., 703 ref., 185 izr.; 1940: 2307 r.k., 1813 g.k., 5 g.kel., 2 ev., 630 ref., 174 izr., 2 egyéb vall., össz. 4933; 1943: 2315 r.k.; 1945. I: →malenkij robotra hurcoltak 188 főt (16-an meghaltak); 1992: 1550 r.k., 139 g.k., 457 ref., 1272 g.kel., össz. 3432; 2000: 1448 r.k. **

1. Schem. Szat. 1901:44; 1931:33. - Gerecze II:775. - Merli 2002:178. - Bura 2003:72. - 2. Schem. Univ. 1842:565. - Schem. Mv. 1909:230.

Szaniszló, Szt (Szczepanowo, Lengyo., 1030/35 k.-Krakkó, 1079. ápr. 11.): püspök, vértanú. - Atyja lovag volt. Vsz. a krakkói bencéseknél tanult. A teol-t Liège-ben végezte. Hazatérve a krakkói szegyh. knk-ja. 1070: Lambert pp. halála után II. Boleszláv és a nép egyhangúlag pp-ké választotta, 1072. VII: sztelték. Kezdetben ~ a kir. támogatásával minden tervét megvalósíthatta, de hamarosan kiderült, hogy a pp. Boleszláv bűneit nem nézheti szó nélkül. Különösen a kijevi hadjárat (1075-77) után éleződött ki az ellentét annyira, hogy ~ kiközösítette a kir-t, aki 1079. IV. 11: a krakkói Szt Mihály-tp-ban mise közben megölette. ~ holttestét, mint a felségárulóét, feldarabolták (legendája szerint temetése előtt a testrészek összeforrtak). A közeli temetőben temették el, majd 1088: átvitték a Wawel-szegyh-ba. A nép azonnal sztként tisztelte. 1253: Assisiben IV. Ince p. sztté avatta. Lengyo. védősztje. Római tp-át 1575 k. Báthori István mint lengy. kir. építtette. - Ikgr. Pp-ruhában, bottal és néha kv-vel ábrázolják. Attrib-a: lábánál egy kis méretű, csak halotti leplet viselő figura, akit föltámasztott. Néha a →tizennégy segítőszent között szerepel (Csengöldi táblakép, Esztergomi Ker. Múz., 1494). - Ünnepével kk. misekv-einkben sűrűn találkozunk. Tiszt-e leginkább a lengy. jámborság átsugározta Szepességben és a vele szomszédos tájakon virágzott. Legendája az Érdy-kódexben. Hajdani tiszt-ét Szaniszló, Szanka családneveink is tanúsítják. Legrégibb ismert mo-i patrociniumai Nagysáros, Szt Ágoston remetéinek perjelsége (1274), Frigyesvágása, Pongrácfalva, Apátfalva (Nyitra vm.). A podolini piar. tp. és koll. titulusát (1642) az magyarázza, hogy a r. Lengyo-ból települt át Mo-ra, alapítója Lubomirski Szaniszló volt. - ~ alakja föltűnik Bélakorompa (1516), Kassa (1440), Kisszeben (1500, István kir. társaságában), Nagyszalók (1483), Németlipcse (1450), Szepesszombat (1516) szárnyasoltárainak táblaképein. Egy, a Szépműv. Múz-ban őrzött, nyilván a Szepességből származó házioltárka (1420) Vencel kir. társaságában örökíti meg ~t. Uo. látható Jankovich Miklós gyűjt-éből, ismeretlen szepességi helyről 3 táblakép: 1. ~ vtsága, 2. Csoda ~ ereklyéjénél, 3. A gyilkos Boleszló halála. A legenda szerint a kir. megtébolyodott és a Kárpátok erdőségeiben bolyongva lelte halálát. ~ gótikus faszobrát őrzi Gán (~-oltár, 1480). ~-oltára van a lőcsei volt jezsuita tp-nak is. - Szívdobogás, szembaj, csönttörés, láz ellen, ill. háború idején kérik oltalmát. Ü: máj. 7. **

BS XI:1362. - Bálint I:360.

Szaniszló, Kosztka, Szt (Rostków, Lengyo., 1550. okt. 28.-Róma, 1568. aug. 15.): jezsuita novícius. - Főnemesi családból származott. Apja fontos közéleti embert akart belőle nevelni, ezért a bécsi jezsuita koll-ba küldte. A Bécsbe érkezése előtti napon, 1564. VI. 24: halt meg I. Ferdinánd cs. Utóda, II. Miksa (ur. 1564-76) a jezsuiták ellensége volt, 1565. III: bezáratta a jezsuita koll-ot. ~nak a bátyjával, Pállal és egy idősebb növ-kel bérelt szállásra kellett mennie. A csöndre és imádságra vágyó ~ itt sokat szenvedett világias életet élő lakótársaitól. XII: súlyos beteg lett, ugyanakkor misztikus élményekben kezdett részesülni: angyalok áldoztatták meg, a Szűzanya látogatta meg karján a kicsi Jézussal, és meghívta a jezsuiták közé. Fölépülése után buzgón tanult. Mivel Bécsben nem volt lehetősége belépni a r-be, 1567. VIII. 10: titokban elhagyta a várost. Augsburgba ment, ahol Canisius Szt Péternél, a ném. tartfőn-nél jelentkezett, aki először Dillingenbe, majd ajánlólevéllel, benne a „nagyszerű dolgokat remélünk tőle” szavakkal Rómába küldte. ~ gyalog kelt át az Alpokon, X. 25: érkezett meg. X. 28: Borgia Szt Ferenc fölvette novic-nak.1568. I: a róm. koll-ban a legalantasabb szolg-okat végezte. Ezután átküldték a Quirinali Szt András rházba, ahol 1568. V: egyszerű fog-at tett. VIII. 5: megmondta, hogy 10 nap múlva meghal, VIII. 15: hajnalban valóban meghalt. Sírja a Quirinali Szt András-tp-ban (a sekrestye fölött a szoba, ahol meghalt). - 1605: a jezsuiták közül elsőként avatták b-gá. 1671: Lengyo. védősztje, emellett a novic-ok, diákok, haldoklók és reménytelen betegek patrónusa. 1726: szt-té avatták. Ü: nov. 13. **

Eremus: Sw. Stanislaw Kostka. Poznan, 1926. - KL IV:210. - Schütz IV:195. - BS XI:1369.

Szaniszló Ferenc, tordai (Szombathely, Vas vm., 1792. aug. 2.-Bécs, Alsó-Au., 1869. dec. 13.): megyéspüspök. - Teol-t Pesten és Bécsben végzett, 1815: teol. dr. és XII. 17: pappá szent. 1816: a szombathelyi, 1817: a bécsi papnev. int. felügy-je. 1819: a szombathelyi teol-n egyhtört-et és jogot tanított. 1830: a pesti egy. hittanára és egyh. szónoka. 1834. I. 17: szombathelyi tb. knk. 1835. XII. 29: nagyváradi knk., 1839: solti apát és a pesti közp. papnev. int. rektora, 1844-től a Helytartótanácsban az egyh. ügyek előadója és serviai vál. pp., 1848: előbb a budai, majd az enzersdorfi ferences ktorba vonult vissza. 1850. IX. 5: váradi mpp., 1851. V. 25: pp-ké szent. 1853: v.b.t.t. Egészségi állapota miatt 1861: és 1867: lemondott ppségéről, de előbb Róma, majd a váradi kápt. rávette, hogy maradjon. Sűrűn látogatta a pléb-kat és nagy alapítványokat tett a szegények javára, ezért a „Pater pauperum” (a Szegények atyja) névvel illették. IX. Pius p. 1868. XII. 21: fölmentette ppi székétől. 1869. III. 1: hagyta el Váradot, a bécsi kapuc-ok ktorába távozott. A hietzingi temetőben nyugszik. - 1841-42: szerk. a Fasciculi Ecclesiastico-Literarii, 1841-43: a Religio és Nevelés folyóiratokat, ill. mellékapját az Egyh. Tudósításokat. - Fm: Doctrina religionis christiano-catholico. 1-4. köt. Pest, 1832. (bátyja, Sz. József ford. m-ra. Buda, 1839-40) - Szt István első és ap. m. kir. tisztelete és követése... Buda, 1835. - Utóda a serviai c-en (mely 1850-61: üres?) 1862: Zombory János; Váradon 1868. XI. 26: Lipovniczky István. H.L.

LBE:505. - Mendlik 1864:83. - Gams 1873:385. (1851. II. 17-†1869. XII. 13.) - Lopussny Gyula: Tordai ~. Nagyvárad, 1896. Arck. - Schem. Mv. 1896:101. (74.) - Pallas XV:409. - Bihar vm. 1901. - Szinnyei XIII:371. - MÉL II:702.

Szaniszló József, tordai (Szombathely, Vas vm., 1790. jan. 7.-Szombathely, 1862. okt. 19.): kanonok. - Iskoláit Szombathelyen végezte, 1813. I. 10: pappá szent., kp. Rábakethelyen, 1814. VI: Körmenden. 1817. III: a szombathelyi szem. lelki ig-ja, 1822. IX: plnos Bérbaltaváron. 1836. VIII: betegsége miatt lemondott a pléb-ról, Pestre költözött, szerk-társa öccsének, Sz. Ferencnek a Religio és Nevelés c. lapnál. 1839: ismét a szombathelyi szem. lelki ig-ja, 1844: Szombathelyen és környékén megalkotta az Élő Rózsafüzér társ-ot, 1840: Vas vm. táblabírája, 1851: knk., 1854: nagyváradhegyi c. prép. - M: Bibliai, v. ó- és újtestamentumi tört. Írta J. A. Stapf. Ford. Pest, 1839. - A r.k. anyasztegyh. ünnepeinek szert-ai. Szombathely, 1847. - Doctrina religionis... Írta Szaniszló Ferenc. Ford. Buda, 1839. S.F.

Az Idők Tanúja 1862. XI. 22. - M. Sion 1863:74. - Szinnyei XIII:374. - Géfin II:368; III:395.

Szaniszló Julianna Emerencia, KN (Tiszabercel, Szabolcs vm., 1914. jan. 11.-Bp., 1978. szept. 16.): szerzetesnő. - 1931. V. 5: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1934. VIII. 9: tette. A háztartásban dolg. - A szétszóratás után 1950 őszén Bpen rokonok fogadták be. r.k.