Magyar Katolikus Lexikon > S > Szakáll


szakáll (lat. barba): a férfi arcának alsó részét borító szőrzet. - 1. A Szentírásban Izr. fiai a férfi díszének tekintették, és ennek megfelelően hosszú ~t növesztettek. A ~ levágása (2Sám 10,4; Iz 7,20; Jer 48,37) v. megtépázása (Iz 50,6) megszégyenítésnek számított. Csak a →gyász, a megalázkodás v. a szégyen jeléül nyírták le (15,2; Jer 41,5) v. takarták el (Ez 24,17; Mik 3,7) a ~ukat, ill. az állukat. Egyébként illatos olajjal kenték (Zsolt 133,2) és művészien fonták a ~t, ahogy asszír ábrázolásokon lehet látni. Tilos volt a ~ végének visszavágása (Lev 19,27; 21,5). A leprásnak le kellett a ~át takarnia (13,45). A férfiak úgy üdvözölték egymást, hogy jobbjukkal megfogták egymás ~át (2Sám 20,9). →borbély, →haj - 2. Mo-on 1848. okt.-1860: a Haynau- és Bach-korszakban tiltották a forradalmat idéző Kossuth-~ és kalap viselését. 1850. III-IV: elfogták azokat a fiatalokat, akik gömbölyű karimájú kalapot viseltek, v. kalapjukra hosszú szalagot kötöttek. 1852. IX. 12: legfelsőbb elhatározás az áll. tisztviselőknél a kör~ viseletét megtiltotta, s kimondta, hogy az állnak legalább szájszögletig borotválva kell lennie, a bajusz és szakáll viselésében „minden túlzás kerülendő”. E tiltások következménye (is) lett 1867 után pol. állásfoglalás kifejezéseként a Kossuth- és a császár~ divatja és vetélkedése az I. vh-ig. - 1956. dec.-1957: a forradalom iránti rokonszenv kifejezéseként s az ENSZ támogató beavatkozását remélve, a szovjet megszállás és a pufajkás terror elleni tiltakozásként, a fiatalok körében elterjed a szakállviselet és fogadalom: addig nem vágják le szakállukat, amíg a szovjet csapatok ki nem takarodnak az országból. A komm. propaganda 1957 tavaszától „a szakáll gubancolódik - le vele” jelszóval ellenkampányt indított, amit eredményessé tett az, hogy a szürkület után igazoltatott szakállasokat v. még az utcán, v. a rendőrség épületében megverték, szakállukat életlen eszközzel leborotválták. 88

R.É.-88

BL:1628. - Berzeviczy I:134, 299. - MNL IV:531.

Szakáll János (18. sz.): kolozsvári ötvös. - A 18. sz. 2. felében dolgozott. Alkotásai közül évszámmal jelzett kelyhek, kannák, poharak ismertek. A gyulafehérvári egyhm. múz. egy címeres kelyhét (1758) őrzi. 1756-59: a kolozsvári Szt Mihály-tp. nagy monstranciájának egyik készítője. L.P.