Magyar Katolikus Lexikon > S > Szőlőfürt


szőlőfürt (lat. botrus): szőlőszemek (bogyók) együttese a kocsánnyal. - A Szentírásban. A ~öt szedték (6,9), v. késsel vágták le (Jel 14,18). Más szőlőskertjében szabad volt egy-egy ~öt enni, de elvinni tilos volt (MTörv 23,25). Szüret után a saját szőlőjében a gazda nem böngészhetett, a tőkén maradt ~ök és az elhullajtott szemek a szegényeket, az idegeneket, az özvegyeket és az árvákat illették (Lev 19,10; MTörv 24,21). - A hírszerzők a Hebronban (Eskol völgyében) levágott hatalmas ~öket a vállukon vitték haza, kettesével egy boton, nehogy összenyomódjanak (az Eskol völgyet Mózes kémei a hatalmas ~ökről nevezték el). A Kánaánból hozott óriásfürtök tartórúdja Krisztus keresztjének lett a jelképe (Szám 13,23). - Ikgr. A késő kk. ábrázolásain a Madonna v. Gyermeke ~öt tart a kezében, a Gyermek ~ után nyúl, Szt Anna a Mária ölében levő Gyermeket kínálja szőlővel. Kosárban is látható a ~ a Madonna lábánál: Krisztus kiontott vérére (a passióra), általa az utolsó vacsorára (Euch.) és Jézus áldozati halálára utal. Krisztus siratása-képeken Krisztus oldalsebéből néha ~ alakjához hasonlóan hullanak a vércseppek. - Attrib.: Szt Maternus, Szt Morandus, St. Gallen-i Otmár, Octodurumi Tivadar, I. Sixtus p., I. Orbán p., Szt Vince, Pontoise-i és Szász Walter, Fritzlari Wigbert. **

Lipffert 1976:73. - Sachs 1980:367. - KML 1986:295. - Kirschbaum IV:494. - BL:1744.

Szőlőfürt, Szeged, 1995. dec.-: plébániai tudósító. - Megj. havonta. Szerk. Kiss Imre és Tóthné Pattogató Judit. Kiadó: Szeged-Tarjánvárosi Pléb. 88