Magyar Katolikus Lexikon > S > Székelykál


Székelykál, Kál, v. Maros-Torda vm. (Călușeri, Ro.): plébánia a v. erdélyi egyhm. marosi főesp. ker-ében. - 1332: papja Leustachius. Lakói 1552 u. ref-ok lettek. 1752: alapították újra. Mai Sarlós Boldogasszony-tp-át 1720 k. építették. Akv. 1726-tól. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. - Filiái 1917: Erdőcsinád, Kisillye, Kisszederjes, Marosjára, Székes, Vadad. - Plébánosai: 1753: Bálintffi György, 1773-82: Biró Márton, 1784: Burján Mihály, 1791: László István, 1793: Szilágyi Antal, 1805: Tóth Ferenc, 1822: Koncz Ignác, 1825: Kádár Antal, 1827: Andrási Ferenc, 1833-37: Dobai József, 1840: Kovács György, 1845: Molnár Mihály, 1847: Ollé Elek, 1853: Balogh Ferenc, 1871: Puskás Alajos, 1876: Miske Gyula, 1877: Albert Mihály, 1881: Bodor László, 1883: Máthé József, 1890: Tompos Mátyás, 1897: Oláh Károly, 1907: Bálint Péter, 1932: Köpeczy János, 1936: Kajtsa László, 1939: Gere Béla, 1943: Menyhárt Antal, 1963: Kosza Vilmos, 1965: Harai Pál, 1970: Bodó Antal, 1975: Orbán Menyhért, 1980: Demeter Gergely, 1984: Jakab Lajos, 1994: Demeter Gergely. - Lakói 1910: 734 r.k., 373 g.k., össz. 4224 (filiákkal); 1940: 395 r.k., 3 g.k., 1 ev., 197 ref., 3 izr., 359 unit., 6 egyéb vall., össz. 964. **-Sz.B.

Schem. Trans. 1913:197. - Léstyán 2000. I:440.