Magyar Katolikus Lexikon > S > Szászsebes


Szászsebes, Mühlenbach, Sabesium, v. Szeben vm. (Sebeș, Ro.): 1. plébánia a v. erdélyi egyhm. hegyaljai főesp. ker-ében. - 1203: már létezett. Tp-ának szárnyas főoltárát 1418: építették, 1523: földrengésben összeomlott, 1524: újra építették, 1681, 1796, 1896: restaurálták. Lakói 1550 u. ev-ok lettek. 1731: alapították újra. Mai Szt Bertalan-tp-át 1769: építették. Anyakönyvei 1740-től. Anyanyelve 1880: m., ném. - Filiái 1917: Dál, Felsőpián, Kelnek, Lámkerék, Lomány, Péterfalva, Rehó, Rekitta, Sebesház, Sebeshely, Sebeskákova, Sebeskápolna, Sugág, Szászcsór, Sztrugár. - Plébánosai ferencesek, az utolsó Sebestyén Benjamin 1986-ig, azóta Alvincről látják el. - 2. domonkos konvent. 1332: a domonkosok ált. káptalanja a m. rtart-nak engedélyezte, hogy Sebesen konventet állítson fel. 1368: Péterfalván a Sebes folyón volt egy malmuk. 1444: pápai búcsúengedélyt kaptak. 1523: végrendelet említi több erdélyi domonkos konventtel együtt. 1524: 5 szerz-pap és 2 munkástestvér lakta. - Lakói 1910: 1133 r.k., 8335 g.k., össz. 46.231 (filiákkal). A 14. sz-tól vannak adatok a városi pléb. isk-ra. 1438: török fogságba esett nagydiákját az irodtört. →Szászsebesi Névtelenként említi. H.F.L.-Sz.B.

Gerecze II:789, 1177. - Schem. Trans. 1913:41. - Radocsay 1955:430. - Mészáros 1988:255. - Léstyán 2000. II:131.