Magyar Katolikus Lexikon > S > Szászsebes szék


Szászsebes szék (ném. Stuhl Mühlbach), 14. sz.-1876. jún. 19.: közigazgatási terület a Magyar Királyságban/az Erdélyi (Nagy)Fejedelemségben, a →szászok földjén, Erdőalján (Unterwald), a Sebes folyó völgyében, a Maros balpartja mentén. - Ny-on és É-on Alsó-Fehér vm., K-en Szerdahely szék, D-en és Ny-on Szászváros szék határolta. 1150 e. terra Siculorum terrae Sebus, hely- és víznevei m-ok. A szászok jelenlétét II. Géza (ur. 1141-62) telepítésétől eredeztetik. II. Andrásnak (ur. 1205-35) a szászok részére adott kiváltságlevele (→Andreanum) 1224 táján székely lakosságát K-re, Barót környékére telepítette, akik utóbb létrehozták Orbai, Sepsi és Kézdi széket. ~ első említése 1339. VII. 14, amikor követük rész vett a →hét szék gyűlésén. 1376: a 4 szász város egyike, melyben szűcs céh már létezett. 1536-ig a ~i dekanátus székhelye, papjukat választották, fölügyeltek a tp. és az isk. vagyonára. 1438 nyarán II. Murád szultán (ur. 1446-51) török-oláh-rác serege a Vaskapu-szoroson át betört Erdélybe. A tör. csatlós Vlad Dracul havaselvi vajda (1436-42, 1443-47; korábban Zsigmond hűbérese és a Sárkány-rend lovagja) rábeszélésére Szászsebes városa kaput nyitott, a tör. ~ lakóinak egy részét rabszolgaságba hurcolta. 1479: Ali bég a Lator és a Sebes völgyén át ~et dúlta, sok foglyot ejtett, Gyulafehérvárt is fölprédálták. Főseregét Báthori István vajda (1479-93) a →kenyérmezei ütközetben X. 13: Kinizsi Pál temesi ispánnal együtt tönkreverte. A 15. sz-tól elterjedt a fövényarany mosása, amely jó fínomságban (20-23 karát) fordult elő. Céhe: 1446: tímár (Szebennel közös), 1496: tímár-szíjártó (Besztercével közös). ~ 1520-ig kb. 30 diákot küldött külhoni egy-ekre. -1536 u. a prot. vallás lutheri ágára tértek át, amit 1586-: minden erdélyi szász település követett. 1540. VII. 17 (v. 21): Szászsebesen meghalt Szapolyai János kir. (ur. 1526-40), VIII. elején a 3 nemz. küldöttei hűséget fogadtak fiának, a csecsemő János Zsigmondnak. 1546. IX. 8, 1550. VII. 1: és 1558. VIII: ogy-t tartottak Szászsebesen, utóbbin elhatározták, hogy harcolni fognak az ekkor már Temesvárt, Lugost és Karánsebest is elfoglaló szöv-es törökök ellen. 1566: Szászsebes várát újjáépítették. 1577. IV: az ogy. árumegállító helyet létesített Szászsebesen, ahol az ogy. 1598. VIII. 22: visszafogadta Báthori Zsigmondot fejed-nek (ur. 1581-97, 1598-99, 1601). 1652: a →Királyföld kovács céhmestereinek gyűlésén képviselője is részt vett az új céhszabályzat összeállításában, a céhunió létrehozásában. II. Rákóczi Ferenc (ur. 1705-11) erdélyi fejed-mé választásán 1704. VII. 15: követük a ~ben tanyázó cs. hadak miatt nem vehetett részt. 1705 őszén, mivel ~ megtagadta a kuruc konföderációhoz való csatlakozást, a város falait Pekri Lőrinc leromboltatta. 1708. VIII. 24: Károlyi Sándor bevette Szászsebest; Erdélyben 1708-11: pestisjárvány tizedelte a lakosságot. III. Károly (1711-40) és Mária Terézia (ur. 1740-80) a bádeni Durlachból prot-okat telepített ~be (vidékieknek [Landler] nevezték el őket). 1765: Szászcsór, Sugág, Sebeshely részjószágaival gyarapította ~et. II. József (ur. 1780-90) ~ önkormányzatát kiváltságaival együtt eltörölte, ~et →Szeben megyébe kebelezte. 1790-1849: önkormányzata még megmaradt. 1827: ~en keresztül vezetett Nagyváradtól Nagyszebenbe az egyetlen kőburkolatú (makadám) postaút. 1846: kartonmanufaktúrát építettek rt. tőkével. 1848. V. 29: a kolozsvári tart-gyűlésen követük kiváltságaik megtartása esetén támogatta az egyesülést Mo-gal. 1849. I. 5: Popovics oláh prefektus megszállta és megsarcolta, a nagyszebeni cs. parancsnokság a pénzt elkobozta. II. 4: Bem tábornok (1794-1850) a vízaknai csatavesztés után a sebesülteket és betegeket Szászsebesre küldte, ahol a szászok hajnaltájt 2 fő kivételével lemészárolták őket. VIII. 12: a szászsebesi ütközetben Stein ezr. seregét az oroszok szétverték (veszteségünk 500 halott és sebesült, 400 fogoly, 10 ágyú 2 röppentyű). 1849-60: a nagyszebeni katonai ker. része. 1850. VIII. 22: a szász universitas iskolai célokra alapítványt tett, 1-1 ifjú 150 Ft-os ösztöndíjat kaphatott, az alapból ~ 1200 Ft-tal, a felsőbb népisk-kra 2000 Ft-tal részesült. 1861. IV-1876: területi különállása megmaradt, városi tanácsában oláhok is helyet kaptak. A →vármegyerendezéskor az 1876:33. tc. járásként, Szászsebes székhellyel →Szeben vármegyébe osztotta. A szász egyetem (Universitas Saxonum) - mint az ősi közös vagyon kezelője, amelyet művelődési és isk. célokra fordítottak - a II. vh-ig megmaradt. - Közigazg. és bírósági központja, Szászsebes (Mühlbach) 1870-ig sz. kir. város [hozzá tartozott a Boháni kertek, Fátza-Pjajuluj, Sztrugári papírmalom és Vereshegy (Rotheberg)], 1786: 616 házában, 712 családban 3154 fő; 1869: 1078 házában 5790 oláh, szász és m. élt; 10 mezővárosában: Dál (Dealu) 1786: 155 házában, 162 családban 825 fő; 1869: 285 házában 976 oláh élt; Kelnek (Kelling) 1786: 162 házában, 178 családban 847 fő; 1869: 325 házában 1322 oláh és szász; Lámkerék (Langendorf) 1786: 163 házában, 176 családban 832 fő; 1869: 305 házában 1461 oláh; Lomány (Tonie pusztával) 1786: 118 házában, 150 családban 621 fő; 1869: 215 házában 1052 oláh; Oláhpián (Tonie pusztával) 1786: 287 házában, 316 családban 1567 fő; 1869: 525 házában 2081 oláh; Péterfalva (Petersdorf) 1786: 133 házában, 162 családban 800 fő; 1869: 293 házában 1571 oláh és szász; Rehó (Reichau) 1786: 236 házában, 250 családban 1242 fő; 1869: 433 házában 1968 oláh; Rekita (Purkeretz pusztával) 1786: 68 házában, 89 családban 472 fő; 1869: 300 házában 951 oláh; Szászpián (Deutsch-Pien) 1786: 172 házában, 184 családban 868 fő; 1869: 481 házában 1832 oláh és szász; Sztrugár 1786: 26 házában, 30 családban 131 fő; 1869: 68 házában 233 oláh élt. - Ter-e 323 km2, lélekszáma 1850: 16.003 fő, 1869: 19.237 fő. Népessége: 1850 (a felekezetet kérdezték): 16.003 fő; 153 r.k. (1%), 146 g.k. (0,9%), 24 ref. (0,1%), 3087 ev. (19,3%); 12.593 g.kel. (78,7%) vallású; 49 m. (0,3%); 3183 ném. (19,9%); 11.985 oláh (74,9%); 786 egyéb (4,9%), ebből 755 cigány (4,7%) nemzetiségű. 1869: 19.237 fő; 514 r.k. (2,7%), 147 g.k. (0,8%), 62 ref. (0,3%), 3667 ev. (19,1%), 3 unit., 14.795 g.kel. (76,9%), 47 izr. (0,2%), 2 egyéb vallású; (becslés): 150 m. (0,8%), 4081 ném. (21,2%), 14.776 oláh (76,8%), egyéb 230 (1,2%) anyanyelvű; 1880: 18.842 fő; 497 r.k. (2,6%), 263 g.k. (1,4%), 61 ref. (0,3%), 3717 ev. (19,7%), 24 unit. (0,1%), 14.209 g.kel. (75,4%), 68 izr. (0,4%), 3 egyéb vallású; 238 m. (1,3%), 4047 ném. (21,4%), 14.301 oláh (75,9%), 256 egyéb (1,4%) nemzetiségű. - 1876. VI: a →vármegyerendezéskor →Alsó-Fehér vármegyéhez csatolták. 88

Kőváry 1847:202. - Szeremlei 1867:356. - Helységnévtár 1873:140. - Pesty II:48. - Meltzl 1886. - Kis 1900. - Neugeboren 1913. - Edelényi-Szabó 1928:689. - Endes 1935:547. - Hanzó 1941. - Pukánszky 1943. - Sárközi 1963:8. - Céhkataszter 1975. II: 404.- Herner 1987. - Dányi 1993. - Dávid 1994. - Varga E. IV:17.