Magyar Katolikus Lexikon > S > Számok könyve


Számok könyve, Szám (lat. Numeri): protokanonikus ószövetségi könyv, a →Pentateuchus 4. könyve. A protestáns kánonban Mózes negyedik könyve. - 1. Elnevezése. A héb. kánonban kezdőszaváról Bemidbar, 'a pusztában' a neve. A LXX a kv-ben szereplő számok sokasága alapján Arithmoinak ('számok') nevezi. A Vg átvette ezt és Numerinek hívja. - II. Tartalma. A Sínai-pusztában tartózkodás (Szám 1,1-10,10); a szomszédos pusztán át Kádes-Barneába és vidékére vonulás (10,11-22,1); a Moáb környékén táborozás (22,2-36,13). - 1. A ~ bemutatja , hogy a 12 törzs miként csoportosult a szentély köré: a fegyverforgatásra képes férfiak minden törzsből ott állnak a Sínai-hegy lábánál, készen arra, hogy Jahve vezetésével, aki ott van közöttük, útra keljenek. A Szám 2 pontosan meghatározza, hogyan kell a 12 törzsnek a találkozás sátora körül elhelyezkednie, tábort ütnie, a 7. fej. pedig részletesen bemutatja, hogy ez az egyet akaró Izr. milyen nagylelkűen ajánlotta fel, amije csak volt, és hordta ajándékait Jahve oltára elé; az adományok azonos formában való számbavétele révén külön hangsúlyt kap: a nép egésze tevékenyen bekapcsolódott az áldozatba. - 2. A 12 törzs számbavételekor a levitákat nem veszik tekintetbe. Lévi törzse a szentély szolgálatára rendelve külön egységet alkot, mely előtt - az előírás szerint - táborhelye is van (3,23.29.35). Ha a leviták kiválasztottak is, a ~ szerint egyértelműen alá vannak rendelve a papoknak, Áron fiainak: az ő szolgálatukban állnak, az ő felügyeletük alá tartoznak (3,6; 4,19-28.33; 8,22; 18,2). A papi szolgálat csak Áron fiait illeti meg (3,10; 18,7); a leviták nem közelíthetnek ahhoz, ami szent, különben meg kell halniuk. De a levitáknak ez az alárendeltsége nem büntetés, ahogy Ez 44,10-14 mutatja be: a leviták Jahvéi az elsőszülöttek helyett, akiket valójában föl kellett volna áldozni (Szám 3,12; 40-50; 8,16). - 3. Ha a legjobb szándékkal indult is útra a Sínai-hegytől Izr., csakhamar ugyanazokat a vétségeket követte el, mint az ott történtek előtt (Kiv 14,11-12; 16,3; 17,3). Zúgolódni kezdett és ismét fellázadt Jahve, valamint Jahve szolgái, Mózes és Áron ellen (Szám 11,4; 14,3; 16,13; 20,3; 21,5). Meglepő a ~ esetében, hogy Jahve büntetéssel sújtja ezt a szembehelyezkedő magatartást: megbünteti Mirjamot (12,12-15) és Korachot társaival együtt (16,21.35) és mindazokat, akik a peorbeli Baalhoz szegődtek (25,5). A ~ a hosszú ideig tartó pusztai vándorlást is a bizalmatlanság állandó megnyilvánulásaiért járó bűnhődésként értelmezi (14,11.33); az Egyiptomból kivonulók nemzedékéből csupán Áron és Józsue maradt életben, mert ők Kánaán kifürkészése után is bíztak Jahvéban. Az, hogy Mózes és Áron nem vonulhatott be az Ígéret földjéré, a ~ szerint az engedetlenség pillanatainak volt a következménye (20,12.24). Jahve azonban Áron, de főleg Mózes közbenjáró imájára megengesztelődött (17,11-15 és 14,11-20). - 4. A ~ nagyon fontos szerepet és tekintélyt tulajdonít Mózesnek, Áronnak és a levitáknak, valamint a hierarchiának és az utódlásnak. A 12,7 egyértelműen elsőbbséget biztosít Mózesnek a próf-kkal és Áronnal szemben. A 3. és 18. fej. Áron fiait, a papokat világosan megkülönbözteti tisztségük, szerepük és javadalmazásuk szempontjából a levitáktól. A levita Korachnak és társainak tört-e ezt a különbséget drámai módon - még egyszer elénk állítja, de Áron bűnhődésének epizódja is ide tartozik (17,16-26). A teljhatalom továbbadása nagy hangsúlyt kap: a 11,26 szerint a 70 vén részesül a Lélekből, aki Mózesen nyugodott, hogy ha csak egy ideig is, jövendölhessenek; a 27,12-23 szerint Mózes ráruházta tisztségét Józsuéra; a 20,25-29 szerint Mózes Eleazárra adta Áron papi öltözékét (= beöltöztette a papságba); Józsuénak hozzá kell fordulnia (27,21), hogy megtudja: mit kíván Jahve. R.É.

BL:1237.