Magyar Katolikus Lexikon > S > Svájc művészete


Svájc művészete: 1. Építészet. Az óker. korszak első fennmaradt építészeti emléke Riva San Vitale 5-6. sz. baptisztériuma. A 286. évi keresztényüldözés idején mártírhalált halt Szt Mór és katonatársai emlékére alapította 513: Zsigmond burgund kir. St. Maurice ktort. A Svájc Ny-i részét megszálló ker. burgundok alapították 550 k. Romainmotier apátságát is. A ném. Svájc ter-én letelepedett pogány alemannokat térítő ír szerz-ek, élükön Szt Gállal további ktorokat alapítottak, köztük 612: →Sankt Gallen apátságát. A 9. sz. elejéről származik a St. Gallen-i kvtárban fönnmaradt ideális ktorterv, amely a karoling kori szerz. reform szellemében a monasztikus élethez szükséges épületek racionális, városszerű elrendezését mutatja. A 8-10. sz. között Svájc építészetére a lombard építőműv. gyakorolta a legerősebb hatást (Disentis, Zillis, Münster: St. Johann, Mustail: St. Pierre, St. Sulpice, St. Imier, St. Pierre-des-Clages). A 10. sz: a szomszédos Burgundia, különösen Cluny műv. hatása vált érezhetővé tp-építészetére (Romainmotier, Payern). Svájc román stílusú épületei közül az 1187-es tűzvész után újjáépített bázeli szegyh. 3 hajós, szentélykörüljárós épülete emelkedik ki. A burgundiai és É-fr. kora gótikus építészet hatásáról tanúskodik a lausanne-i szegyh. 1170-1200: épült körüljárós szentélye. A genfi Szt Péter-tp-ot, amelyet 1160 k. kezdtek építeni, 1232: kora gótikus stílusban fejezték be. A késő gótikus tp-építészet impozáns emléke a berni szegyh., amelyet 1421: Matthias Ensinger tervei alapján kezdtek építeni, továbbá a bázeli Szt Lénárd-tp. 1492-től épülő csarnokhajója. Svájc kk. világi építészetének reprezentáns példái a berni és a bázeli városháza, Chillon, Vufflens és Lenzenburg vára. - A 16. sz: terjedő reneszánsz stílus a reformáció befolyása alatt álló ném. és fr. nyelvter-en elsősorban a polg. építészetben jelentkezett. Az ol. reneszánsz építőműv. D-svájci emlékei a luganói és a locarnói Szt Lőrinc-tp. s a bellinzonai szegyh. A 17. sz: a barokk építészet az É-i ter-eken ném. és tiroli hatásra jelent meg (Luzern, Solothurn). A ném. rokokó építészet normái határozzák meg Einsiedeln és St. Gallen 18. sz. tp-ának stílusát. Közép-Svájcban a 18. sz. 2. felében a Singer és a Purtschert építész-családok tevékenysége volt jelentős. A solothurni szegyh. (1763-tól) oszlopos homlokzata és kiegyensúlyozott részletei már a klasszicizmus formavilágát előlegezik. A 19. sz. klasszicizmus legjelentősebb svájci építésze M. Berri (1804-54) volt. G. Semper (1803-79), a neoreneszánsz építészet nagy tekintélyű teoretikusa 1855-71: Zürichben tanított és épületeket tervezett Zürichben és Winterthurban. A historizáló építészet jelentős mesterei J. J. Stehlin (1826-94) és F. Stadler (1813-70). A modern építészet kiemelkedő egyénisége, Le Corbusier (Ch. É. Jeanneret; 1887-1965) Svájcban született. - 2. Festészet. A kora kk. eu. kv-fest. egyik jelentős műhelye a St. Gallen-i apátságban működött. Itt dolgozott Tutilo (850-913) is. A karoling kori fest-et freskótöredékek is képviselik. A 12-13. sz-tól falfest. alkotásokon kívül üvegfestmények is maradtak fönn (Lausanne, szegyh.). Gótikus emlékek 1330 k. a königsfeldeni apátság és 1439-55: a berni szegyh. ablakai, melyek egyikén Szt László m. kir. alakja is föltűnik. A gótikus táblaképfest. kiemelkedő, újító mestere Konrad Witz, 1434-44: Bázelben (Üdvösség tüköre-oltár táblái), 1444: Genfben (Szt Péter-oltár táblái) dolgozott. Képei a valósághű természetlátás és a monumentális, dramatizált emberábrázolás ritka erejű példái. A képeiken vsz. mesterjelként elhelyezett szegfűről „Szegfűs mestereknek” (Nelkenmeister) nevezték el azt a 15-16. sz. festőcsop-ot, amely a D-ném., tiroli és svájci ter-eken működött. Svájcban dolgozó tagjai közé tartozott a Berni (1466-99) és a Zürichi szegfűs mester (1490-1505). H. Burgkmair és Dürer műv-ének hatása jellemzi a Freiburgban dolgozó H. Fries (1465 k.-1520 k.) festészetét. Dürer és ifj. Holbein hatása mellett a 16. sz. elején az itáliai reneszánsz fest. befolyásáról tanúskodik B. Luini (1480 k.-1532) luganói freskóciklusa. A Svájctól D-re és É-ra fekvő ter-ek fölfogását egyesítette műv-ében a 16. sz. 1. harmadában a berni N. M. Deutsch (1484 k.-1530), a zürichi ifj. H. Leu (1490 k.-1531) és a Solothurnban dolgozó U. Graf (1485 k.-1527/28). A manierizmus korának kiemelkedő svájci festője az építészként és költőként is ismert T. Stimmer (1539-84). Világi megrendelésre készült falképei, portréi a reformáció utáni Svájc szekularizált viszonyait tükrözik. Svájc barokk fest-ében ol., D-ném. és fr. hatások ötvöződtek. E kor ismertebb festői: G. Serodine (1594-1631), G. A. Petrini (1667-1757/58), J. R. Huber (1668-1748) és E. Handmann (1718-81). A 18. sz. 2. felének mesterei közül J. E. Liotartd (1702-89) és A. Graff (1736-1813) fest-e emelkedik ki. Angliában tevékenykedett a zürichi születésű J. H. Füssli (1741-1825). Képei a romantika látomásszerű képzeletvilágának megjelenítői. Svájcban született a Londonban és Rómában híressé lett festőnő, A. Kaufmann (1741-1807) is. A 19. sz. romantikus, népies zsáner-festészetéből mitológiai alakokkal benépesített allegorikus festői világával emelkedik ki A. Böcklin (1827-1901). A 19/20. sz. fordulójának posztimpresszionista irányzataihoz csatlakozott F. Hodler (1853-1918). A svájci születésű Paul Klee (1879-1940) 1933-ig No-ban, ezt követően Svájcban élt és dolgozott. Intellektuális grafikái és fest. alkotásai, továbbá műv-elméleti és ped. munkái a valóság művészi átszellemítéséhez, ősi motívumokat és bonyolult kompozíciós formákat fölhasználó képei a modern műv. lehetőségeinek páratlan kiszélesítéséhez vezettek. - 3. Szobrászat, iparművészet. A preromán ötvösműv. egyik legjelentősebb alkotása a bázeli szegyh. II. Henrik cs. által adományozott antependiuma (1002-19, Párizs, Musée Cluny). Svájc román kori szobrászata a 12. sz. 2. felében érte el csúcspontját. E sz. utolsó évtizedeiben készült a bázeli szegyh. Szt Gallus-kapuja és pilléreinek gazdag szobrászi díszű fejezetei. Az érett romanika jegyében készültek a zürichi, a churi, a genfi és a neuchâteli szegyh. szobrászi munkái is. A 13. sz. gótikus szobrászat emlékei a lausanne-i szegyh. D-i kapujának eredetileg színesre festett szobrai és domborművei. A gótika korának ötvösségét legnagyobb számban a lit. tárgyak, kelyhek, keresztek, monstranciák s a pecsétnyomók képviselik. A reformáció képrombolása a késő gótikus szárnyasoltárokon elhelyezett szobrok és domborművek nagy részét elpusztította. A reneszánsz építészeti szobrászat alkotása a Riva San Vitale-i Santa Croce-tp. és a bellinzonai S. Pietro e Stefano-tp. szobordísze. Nagy számban maradtak ránk ebből az időből városi tereken fölállított kutak. E szobrászi tehetséget kívánó polg. műfaj kiemelkedő mestere volt a 16. sz: a ném. származású H. Geiler. A 17-18. sz: monumentális szobrászi alkotások létrehozására a kat. ter-eken nagyobb egyh. megrendelések nyomán nyílt lehetőség (St. Gallen). Síremlékszobrászként tevékenykedett elsősorban a ném. születésű J. A. Nahl (1710-87). A 19/20. sz. fordulójának Rodin és Renoir nyomdokain járó mestere C. Burckhardt (1878-1923). A modern szobrászat legismertebb svájci születésű művésze a főként prehistorikus szobrászi formákat fölelevenítő A. Giacometti (1901-66). T.I.

Svájc művészete: 1. Építészet. Az óker. korszak első fennmaradt építészeti emléke Riva San Vitale 5-6. sz. baptisztériuma. A 286. évi keresztényüldözés idején mártírhalált halt Szt Mór és katonatársai emlékére alapította 513: Zsigmond burgund kir. St. Maurice ktort. A Svájc Ny-i részét megszálló ker. burgundok alapították 550 k. Romainmotier apátságát is. A ném. Svájc ter-én letelepedett pogány alemannokat térítő ír szerz-ek, élükön Szt Gállal további ktorokat alapítottak, köztük 612: →Sankt Gallen apátságát. A 9. sz. elejéről származik a St. Gallen-i kvtárban fönnmaradt ideális ktorterv, amely a karoling kori szerz. reform szellemében a monasztikus élethez szükséges épületek racionális, városszerű elrendezését mutatja. A 8-10. sz. között Svájc építészetére a lombard építőműv. gyakorolta a legerősebb hatást (Disentis, Zillis, Münster: St. Johann, Mustail: St. Pierre, St. Sulpice, St. Imier, St. Pierre-des-Clages). A 10. sz: a szomszédos Burgundia, különösen Cluny műv. hatása vált érezhetővé tp-építészetére (Romainmotier, Payern). Svájc román stílusú épületei közül az 1187-es tűzvész után újjáépített bázeli szegyh. 3 hajós, szentélykörüljárós épülete emelkedik ki. A burgundiai és É-fr. kora gótikus építészet hatásáról tanúskodik a lausanne-i szegyh. 1170-1200: épült körüljárós szentélye. A genfi Szt Péter-tp-ot, amelyet 1160 k. kezdtek építeni, 1232: kora gótikus stílusban fejezték be. A késő gótikus tp-építészet impozáns emléke a berni szegyh., amelyet 1421: Matthias Ensinger tervei alapján kezdtek építeni, továbbá a bázeli Szt Lénárd-tp. 1492-től épülő csarnokhajója. Svájc kk. világi építészetének reprezentáns példái a berni és a bázeli városháza, Chillon, Vufflens és Lenzenburg vára. - A 16. sz: terjedő reneszánsz stílus a reformáció befolyása alatt álló ném. és fr. nyelvter-en elsősorban a polg. építészetben jelentkezett. Az ol. reneszánsz építőműv. D-svájci emlékei a luganói és a locarnói Szt Lőrinc-tp. s a bellinzonai szegyh. A 17. sz: a barokk építészet az É-i ter-eken ném. és tiroli hatásra jelent meg (Luzern, Solothurn). A ném. rokokó építészet normái határozzák meg Einsiedeln és St. Gallen 18. sz. tp-ának stílusát. Közép-Svájcban a 18. sz. 2. felében a Singer és a Purtschert építész-családok tevékenysége volt jelentős. A solothurni szegyh. (1763-tól) oszlopos homlokzata és kiegyensúlyozott részletei már a klasszicizmus formavilágát előlegezik. A 19. sz. klasszicizmus legjelentősebb svájci építésze M. Berri (1804-54) volt. G. Semper (1803-79), a neoreneszánsz építészet nagy tekintélyű teoretikusa 1855-71: Zürichben tanított és épületeket tervezett Zürichben és Winterthurban. A historizáló építészet jelentős mesterei J. J. Stehlin (1826-94) és F. Stadler (1813-70). A modern építészet kiemelkedő egyénisége, Le Corbusier (Ch. É. Jeanneret; 1887-1965) Svájcban született. - 2. Festészet. A kora kk. eu. kv-fest. egyik jelentős műhelye a St. Gallen-i apátságban működött. Itt dolgozott Tutilo (850-913) is. A karoling kori fest-et freskótöredékek is képviselik. A 12-13. sz-tól falfest. alkotásokon kívül üvegfestmények is maradtak fönn (Lausanne, szegyh.). Gótikus emlékek 1330 k. a königsfeldeni apátság és 1439-55: a berni szegyh. ablakai, melyek egyikén Szt László m. kir. alakja is föltűnik. A gótikus táblaképfest. kiemelkedő, újító mestere Konrad Witz, 1434-44: Bázelben (Üdvösség tüköre-oltár táblái), 1444: Genfben (Szt Péter-oltár táblái) dolgozott. Képei a valósághű természetlátás és a monumentális, dramatizált emberábrázolás ritka erejű példái. A képeiken vsz. mesterjelként elhelyezett szegfűről „Szegfűs mestereknek” (Nelkenmeister) nevezték el azt a 15-16. sz. festőcsop-ot, amely a D-ném., tiroli és svájci ter-eken működött. Svájcban dolgozó tagjai közé tartozott a Berni (1466-99) és a Zürichi szegfűs mester (1490-1505). H. Burgkmair és Dürer műv-ének hatása jellemzi a Freiburgban dolgozó H. Fries (1465 k.-1520 k.) festészetét. Dürer és ifj. Holbein hatása mellett a 16. sz. elején az itáliai reneszánsz fest. befolyásáról tanúskodik B. Luini (1480 k.-1532) luganói freskóciklusa. A Svájctól D-re és É-ra fekvő ter-ek fölfogását egyesítette műv-ében a 16. sz. 1. harmadában a berni N. M. Deutsch (1484 k.-1530), a zürichi ifj. H. Leu (1490 k.-1531) és a Solothurnban dolgozó U. Graf (1485 k.-1527/28). A manierizmus korának kiemelkedő svájci festője az építészként és költőként is ismert T. Stimmer (1539-84). Világi megrendelésre készült falképei, portréi a reformáció utáni Svájc szekularizált viszonyait tükrözik. Svájc barokk fest-ében ol., D-ném. és fr. hatások ötvöződtek. E kor ismertebb festői: G. Serodine (1594-1631), G. A. Petrini (1667-1757/58), J. R. Huber (1668-1748) és E. Handmann (1718-81). A 18. sz. 2. felének mesterei közül J. E. Liotartd (1702-89) és A. Graff (1736-1813) fest-e emelkedik ki. Angliában tevékenykedett a zürichi születésű J. H. Füssli (1741-1825). Képei a romantika látomásszerű képzeletvilágának megjelenítői. Svájcban született a Londonban és Rómában híressé lett festőnő, A. Kaufmann (1741-1807) is. A 19. sz. romantikus, népies zsáner-festészetéből mitológiai alakokkal benépesített allegorikus festői világával emelkedik ki A. Böcklin (1827-1901). A 19/20. sz. fordulójának posztimpresszionista irányzataihoz csatlakozott F. Hodler (1853-1918). A svájci születésű Paul Klee (1879-1940) 1933-ig No-ban, ezt követően Svájcban élt és dolgozott. Intellektuális grafikái és fest. alkotásai, továbbá műv-elméleti és ped. munkái a valóság művészi átszellemítéséhez, ősi motívumokat és bonyolult kompozíciós formákat fölhasználó képei a modern műv. lehetőségeinek páratlan kiszélesítéséhez vezettek. - 3. Szobrászat, iparművészet. A preromán ötvösműv. egyik legjelentősebb alkotása a bázeli szegyh. II. Henrik cs. által adományozott antependiuma (1002-19, Párizs, Musée Cluny). Svájc román kori szobrászata a 12. sz. 2. felében érte el csúcspontját. E sz. utolsó évtizedeiben készült a bázeli szegyh. Szt Gallus-kapuja és pilléreinek gazdag szobrászi díszű fejezetei. Az érett romanika jegyében készültek a zürichi, a churi, a genfi és a neuchâteli szegyh. szobrászi munkái is. A 13. sz. gótikus szobrászat emlékei a lausanne-i szegyh. D-i kapujának eredetileg színesre festett szobrai és domborművei. A gótika korának ötvösségét legnagyobb számban a lit. tárgyak, kelyhek, keresztek, monstranciák s a pecsétnyomók képviselik. A reformáció képrombolása a késő gótikus szárnyasoltárokon elhelyezett szobrok és domborművek nagy részét elpusztította. A reneszánsz építészeti szobrászat alkotása a Riva San Vitale-i Santa Croce-tp. és a bellinzonai S. Pietro e Stefano-tp. szobordísze. Nagy számban maradtak ránk ebből az időből városi tereken fölállított kutak. E szobrászi tehetséget kívánó polg. műfaj kiemelkedő mestere volt a 16. sz: a ném. származású H. Geiler. A 17-18. sz: monumentális szobrászi alkotások létrehozására a kat. ter-eken nagyobb egyh. megrendelések nyomán nyílt lehetőség (St. Gallen). Síremlékszobrászként tevékenykedett elsősorban a ném. születésű J. A. Nahl (1710-87). A 19/20. sz. fordulójának Rodin és Renoir nyomdokain járó mestere C. Burckhardt (1878-1923). A modern szobrászat legismertebb svájci születésű művésze a főként prehistorikus szobrászi formákat fölelevenítő A. Giacometti (1901-66). T.I.