Magyar Katolikus Lexikon > S > Solt szék


Solt szék, Solt vármegye, 1341 k.-(1569. dec.)1655: közigazgatási terület a középkori Magyar Királyságban, a Duna középső szakasza mentén, a Sárközben. - A Dunának Soroksár táján kezdődött egy ága, az Ó-Dunaág, mely egykor a főág lehetett, s amely a később kialakult Duna-Tisza közét két részre osztotta. A Soroksártól, ill. Taksonytól kezdődőleg D-nek folyó és kb. Dusnok, Nádudvar, Sükösd, Szentiván táján a mai (2004:) Dunával egyesülő Ó-Dunaágtól alkotott földrész, a mai Csepel-szigettől D-re, Solt és Kalocsa környéke, egészen Bodrog vm-ig sziget jellegű volt. A kk-ban még a Dunántúlhoz számították, úgyhogy a Dunának (Duna)Vecse, Paks, Bogyiszló közé eső szakaszát akkor csak vízerek választották el a Fejér, ill. Tolna vm. részektől. Ez az egész ter. alkotta a Sárközt. Igazolja ezt a szekszárdi apát 1459-i levele, amelyben leírta, hogy az apátság fajszi széke a Sárközben fekszik. Ez a Fajsz Kalocsától D-re, a Duna balpartján található. 1521: Bodrog vm. egyik adólajstromában található: possessio Szántó in Sarkez, ez Szántópuszta (2004: puszta a Duna bal partján, a Solti részeken). - Szabó Károly (1824-90) is a Dunántúlra helyezte ~et és azt írta, hogy „nevét a benne feküdt régi Solt v. Zsolt várától vette, mely hihetőleg Árpád fiától és utódjától, Zsolttól mint alapítójától nyerte”. Galgóczy Károly (1823-1916), a vm. első leírója úgy vélte, hogy ~ alakítása megelőzte →Pilis vármegyéét és hogy Solt vm-nek I. (Szt) István (ur. 997-1038) előtt, Solt és Taksony nagyfejed. (955?-972) idejében, volt némi önállósága. Botka Tivadar (1802-85) ~et új alkotásúnak tartotta. - A Solti részek nem tekinthetők összetartozó, egységes egésznek, mert e ter-en kisebb-nagyobb önállóságú, közigazg. és bíráskodási jogú, két nemesi szék: a kalocsai érs. nemes jobbágyainak hontokai, más néven sárközi széke és a szekszárdi apátság nemes jobbágyainak fajszi széke is létezett. - Az I. (Szt) István-féle rendezés után is csak Fejér vm-t ismerjük, melynek Solt (szék) és Csepel (ispánság) kiegészítő részei voltak. Utóbb, közigazg. okokból, az Ó-Dunaágtól határolt ter-et - a Csepel-szg. kivételével - ~nek (Comitatus) nevezték, s mint ilyen, külön alispánok és szolgabírák igazgatták. Ennek kialakulása oklevélileg 1341-nél korábbra nem tehető, s a külön ter-et először 1494-95: az adójegyzék jelezte. 1505: az ogy-en ~ már külön követtel vett részt és →Verbőczy István (1458-1541) is külön vm-ként sorolta föl; I. Szapolyai János (ur. 1526-40) alatt már külön főispánt is kapott. - Fejér vm. ~ének központja, bíráskodási székhelye (→sedria) kezdettől Solt. Két városa volt: Kalocsa és (Duna)Pataj. Arról, hogy Solt vár lett volna, adatunk ez időből nincs. Vár-jellege Kalocsának volt, mely I. (Szt) István korában 1009: város (civitas Colocensis), érs. székhely. Várát vsz. 1241-42: a tatárdúlás után, IV. Béla kir. újjászervezése idején építették. 1393: erős és szervezett várként említették, élén a Győr nb. Ders fia Mártonnal. A vár s a város a kalocsai érsekeké volt. (Duna)Pataj 1396: falu, de 1428: a vásártartási jogú város a Zubor (Czobor) család tulajdona. A kk-ban egész Fejér vm-ben - benne ~kel és Csepel ispánsággal - össz. 422 település volt, ebből ~re - Csánki Dezső szerint - 183 helység jutott (döntő többségük neve 2004: pusztaként él tovább). - Kezdetben ~et Fejér vm. fő- és alispánjai igazgatták, az Anjou-korból van utalás külön főispánra. 1421-től a török hódításig saját főispánokkal bírt. Az első ~i főispán Udvardi Albert; 1427-40: id. Rozgonyi István, 1441-60: Újlaki Miklós erdélyi vajda (1441-58), 1484: Buczlai Mózes, 1500: Buczlai Albert, 1526: Paksy János; ~ alispánjai 1333: László, 1348: Márton, 1431: Solti Pál, 1470-80 k. Erdeg Péter kalocsai várnagy, 1500: Pakos Jób, 1509: Bolgári Péter. Első ismert szolgabírái: 1348: Vadasi Gergely és Balduin fia Mihály, az utolsó 1509: Lukácsy János és Homokmégyi Balassa László. - 1526-: ~ állandóan önállóként szerepelt. Miután teljes ter-e tör. uralom alá került, az ogy. - mivel nem voltak alispánjai és szolgabírái, s mivel ter-én számos ügy halmozódott föl - az 1569:52. tc-kel elrendelte, hogy ezentúl ~ igazságszolgáltatását Pest vm. végezze. Ezután az okmányokban, a törvénykv-ekben s a vm. irataiban e terület Comitatus Pest, Pilis et Solth articulariter uniti, 'Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék' néven fordul elő. Az 1569:52. tc. után, egy ideig ~ iratokon még önállóként is szerepelt. Az 1618:49. tc. szerint a váci vár közmunkáját: Comitatus Pest, Pilis et Albensis sedis Solt fogják szolgáltatni, már ekkor hangsúlyozta az ogy., hogy ezt a 3 vm-t a nádor egyesítse. 1622:36. tc. a végváraknál teljesítendő közmunkák beosztásakor, annak 10. pontja Pest vm-t, mely addig Vác várához szolgáltatott munkát, a nógrádi várhoz osztotta; a 11. pontban ~ közmunkáját a balassagyarmati várnak rendelte. Pest, Pilis és Solt egyesítése 1655: történt meg végleg, amikor első főispánjuk Wesselényi Ferenc nádor (1655-67) lett. 88

Galgóczy Károly: Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája. 1-3. köt. Bp., 1876-77. - Borovszky 1910. I:215. - Edelényi-Szabó 1928:676. (22. sz. térkép) - Soós Ádám: Solt nagyközs. tört. Paks, 1929. - Bártfai Szabó László: Pest megye tört. okl. említésekben 1002-1599. Bp., 1938. - Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. és Kecskemét tvhat. jogú város adattára. Szerk. Csatár István, Hovhanesian Eghia, Oláh György. Bp., 1939. - Pest m. kézikv-e. 1-2. köt. Uo., 1998.