Magyar Katolikus Lexikon > S > Seregek Ura


Seregek Ura (héb. Jahve szabaoth): Isten neve az Ószövetségben. - Az Úr serege (Kiv 7,4; 12,41;. 6,26; 12,17.51; Szám 1,3.52) Izr. törzsei, amikor Jahvét hadúrnak tekintik (vö. Kiv 15,3: „Az Úr nagy harcos”; Szám 24,14; 1Sám 17,45; Zsolt 24,8: „Az Úr, a harcban verhetetlen”), ill. az égi lények, az angyalok és a csillagok (vö. Ter 2,1; Zsolt 103,21: „áldjátok az Urat, égi seregek”). A ~ név azt fejezi ki, hogy az ég és a föld minden hatalmassága és ereje engedelmességgel tartozik Jahvénak (Jer 11,20; Iz 1,9;. Róm 9,29). A szentmise Sanctus tételében a „mindenség Ura, Istene” az eredetiben ~ (Iz 6,9). **

BL:1624.