Magyar Katolikus Lexikon > S > Sarló


sarló (lat. falx): 1. a gabonafélék →aratására szolgáló ősi szerszám, eredete a kőkorba nyúlik vissza. 2 fajtája az arató és a fűvágó ~. - 2. A Szentírásban csak az arató~ fordul elő mint az aratás szerszáma (MTörv 23,25; Mk 4,29), a hadakozás abbahagyásának (Iz 2,4) és a végítéletnek (Jel 14,15-16.18: szüretelő eszköz) a jelképe. - 3. Szt Izidor, Rattenbergi Szt Notburga attrib-a. - 4. az 1939-49: létezett Nemzeti Paraszt Párt jelvénye. - 5. a 20. század elején a →kalapáccsal együtt a →kommunizmus egyik jelképe és a SZU címerének része. **

MNL IV:425. - KML 1986:34.

Sarló: a 20. századi magyarság körében az első felvidéki (a 3. magyar) falukutató mozgalom, a prágai magyar egyetemi hallgatók Szt. György Köre regőscserkészeinek alapítása 1928: a gombaszögi táborozáskor.