Magyar Katolikus Lexikon > S > Santa Maria del Popolo


Santa Maria del Popolo (ol. 'a nép Szűz Mária' [temploma]): Róma belvárosának történelmi terén, a Piazza del Popolón álló templom. - 1. A téren 3 sugárút fut össze, közepén az egyiptomi obeliszk 36,5 m magas, vörös gránitoszlop, II. Ramszesz fáraó emlékét hirdeti. A Kr. e. 13. sz: a heliopoliszi Napisten tp-a előtt állt; a Kr. u. 1. sz: Augustus cs. (ur. Kr. e. 31-Kr. u. 14) a róm. Circus Maximusba hozatta. V. Sixtus p. intézkedésére 1589: került a Piazza del Popolóra. A tér É-i oldalát az ősi városfal határolja, hatalmas barokk diadalkapuja (Vignola és Bernini alkotása) az évszázadokon át Rómába érkező zarándokokra emlékeztet, köztük 1655: a kat-sá lett svéd Krisztina Alexandra kirnőre, a protestanizmus vezérének, Gusztáv Adolfnak a leányára. - 2. A ~ helyén a 12. sz. elején Mária-kpna épült a hely megszentelésére. A legenda szerint a közelben volt ugyanis a Domitius család sírja, ahol a keresztényüldöző és öngyilkossá lett Nero cs-t (ur. 54-68) is eltemették, ezért a nép a helyet átkozottnak tartotta (környékén gonosz szellemek rémítették az embereket). Amikor II. Paszkál p. (ur. 1099-1118) idejében megtalálták Nero sírját, hamvait a Tiberisbe szórták, és az átok megszüntetésére kpnát emeltek Szűz Máriának. Később ágostonrendi ktor került melléje (ebben a ktorban lakott róm. tartózkodása idején az Erfurtból jött Luther Márton ágostonrendi szerz. is). -

3. A mai ~-tp. 1477: a régi helyén épült reneszánsz stílusban; háromhajós, lat. kereszt formájú. A főkapu fölötti háromszög Madonna-domborműve Andrea Bregno (1418-1503) műve. A mellékhajókból ernyőmódra 10 kpna nyílik. A főhajó és a kereszthajó találkozása fölé nyolcszögletes dobszerű kupola nehezedik, amely a legelső nagy kupola Rómában. A kupolát 1656-58: Raffaele Vanni (1596-1666) festette ki, Mária dicsőségét és előképeinek alakját, Rútot, Juditot, Esztert és Deborát megörökítve. - A főoltáron barokk keretben 12. sz., ikonszerű Mária-kegykép, a „Madonna del Popolo” látható fekete, aranyszegélyes ruhában, szemét gör. módon áldást adó Gyermekére szegezi. A képet IX. Gergely p. 1235: hozatta ide. - A főoltár mögötti kagylóalakú apszist Donato Bramante (1444-1514) legeredetibb építészeti mesterművének tartják, 1505-09: II. Gyula p. készíttette. Bramante sugalmazta azt a 2 bíborosi síremléket is, melyet Andrea Sansovino (1460-1529) irányadó alkotásának tart a művészettört. Ezzel teremtette meg Sansovino azt az etruszk síremlékekre emlékeztető, diadalkapuszerű síremlék-típust, mely a márványkoporsón fekvő alakot nem halottként, hanem pihenő élőként ábrázolja. A koporsó fölött félholdban dombormű: Madonna a gyermek Jézussal, az oldalfülkékben az Erények szobrai. A síremlékek fölötti, Szűz Mária életét és Jézus gyermekségét elbeszélő színes ablakokat 1508-10: Guillaume de Marcillat (1450-1529), a chartres-i szegyh. festője készítette. Pinturicchio (Bernardino di Bello, 1454-1513) nyolcszögletes mennyezetfreskója Szűz Mária égi megkoronázását ábrázolja a 4-4 evangélista, szibilla és egyházatya képeinek keretében. - 4. A ~ kápolnákkal gazdagon díszített, köztük leghíresebb a főoltártól balra lévő első kpna. Itt vannak Caravaggio (1560?-1609) Szt Péter keresztrefeszítése és Szt Pál megtérése c. képei. A kpna alapítója, Tiberio Cerasi prelátus 1600: rendelte a képeket, melyek a fény-árnyék ellentétének hangsúlyozásával és az erős színekkel Caravaggio művészetének jellegzetes példái. **

Tóth 1988:304.