Magyar Katolikus Lexikon > S > Sajópetri


Sajópetri, 1950-58: Sajóláddal egyesítették Ládpetri néven. 1958: ismét önálló, a Ládpetri név megszűnt, B-A-Z m.: g.k. parókia a v. munkácsi, majd eperjesi egyhm-ben, 1912: a hajdúdorogi egyhm. miskolci esp. ker-ében. - 1742 e. alapították. Tp-át 1781: Szt Mihály tit-ra sztelték. Harangjait 1918: 96 cm átm. a Diósgyőri Acélgyár, 1957: 70 és 35 cm átm. Szlezák Ráfael államosított váll. Bpen öntötte. - Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyakönyvei 1787-től. Anyanyelve 1880: rutén, m.; 1940: m. - Filiái 2000: Kistokaj, Ónod, Sajólád. - Parókusai: Stefanovics Miklós, 1787: Petrik Péter, 1798: Kovács János, 1803: Pelles János, 1816: Bihari János, 1849: Schirilla Péter, 1852: Újhelyi Antal, 1867: Répássy György, 1868: Kotradob Mihály, 1876: Hucskó János, 1878: Mihalovics József, 1879: Gaganetz Alajos, 1906: Zapotoczky Endre, 1934: Pataky István, 1959: Karosi Ferenc, 1966: Bacsóka Pál, 1969: Nagy Mihályi Géza, 1988: Mosolygó László, 2000 e. Szónoczky János. - Lakói 1840: 277 r.k., 558 g.k., 8 izr., össz. 843; 1940: 563 r.k., 536 g.k., 1 ev., 13 ref., 18 izr., össz. 1131; 1983: 440 g.k., össz. 1200. - 1948: 2 tanerős g.k. ált. isk-jában 176 tanuló. Mosolygó László

Schem. Ep. 1903:143. (anyakv-ei 1745-től) - Patay 1964. - Schem. Hd. 1982:99. - MKA 2000:178.