Magyar Katolikus Lexikon > S > Sáros


Sáros, v. Sáros vm. (Szl.): 1. vár. Vsz. még a tatárdúlás (1241-42) előtt épült kir. várként. Ispánsági székhely volt. 1312: Csák Máté sikertelenül ostromolta. 1441-61: a husziták tartották megszállva. Később a Perényieké, majd Corvin Jánosé lett. 1537: elfoglalták I. Ferdinánd csapatai. A 17. sz. elején a Rákócziak szerezték meg. 1687: leégett, azóta romos. A Nagysáros község melletti Várhelyen állt. Központja a négyszögű öregtorony, melyet négyszög alakú belső vár övez. Ezt ovális alaprajzú, 13 toronnyal erősített külső fal kerítette. - 2. ágostonrendi remeték Szt Szaniszlóról nev. klastroma. A városon kívül É-ra, a Várhegy K-i lábánál, a mai temető (kpna) helyén állott. A temető és a Tarca folyó között fekvő dűlőt ma is „Barátoki”-nak nevezik. IV. (Kun) László 1274: kertet és kaszálót, a kir. csűrből 50 akó búzát és ugyanannyi sört adott a barátoknak. 1278: egy okl. ágostonrendi vilhelmitáknak nevezte a szerz-eket. 1285. VI. 28: megkapták a kir-tól az ÉK-re 2 órányira fekvő Szegekerte (Szedékerte) birtokot. 1370: perjelség, Erzsébet kirné adományaival gondoskodott a szerz-ekről. Hiteleshely volt. 1535 k. elnéptelenedett. - Ma már alapfalai sem ismertek. - Perjelei 1285: István, 1330: János, 1350: Miklós, 1514: Barnabás, 1528: Máté.  Bá.B.-H.F.

1. Tubrinszky K.: ~ vár tört. II. József korában. Eperjes, 1899. - Varjú 1932:112. - Vártúrák III:289. - 2. Csánki I:287. - Fallenbüchl 1943:51.