Magyar Katolikus Lexikon > S > Sára


Sára (héb. 'fejedelemnő'): női név az Ószövetségben. - 1. A bibliai genealógiában Ábrahám féltestvére (Ter 12,13; 20,2) és felesége (11,29-31), Izsák anyja (21,2); a machpelai barlangban temették el (23,2). Izr-nek (Iz 51,2) és „az ígéret” gyermekeinek (Róm 9,9) ősanyja. Zsid 11,11: a hit példaképe. 1Pt 3,6: szt asszony, aki engedelmeskedett Ábrahámnak. Egy kumráni szöveg (1QapGen 20,1-11) túláradóan dicséri ~ szépségét. Ábrahám-képciklusokban ábrázolták: feleségül adja hozzá Hágárt (Ter 16,3), a három férfi látogatásakor hitetlenkedik (18,1-5). - 2. Ráguel lánya Ekbatanában, akit már 7 férfihoz is hozzáadtak feleségül, egy gonosz szellem azonban mindig megölte a férfiakat, akik közeledtek hozzá, emiatt ~ öngyilkosságra készült (Tób 3,7-11; 6,10-15). Végül Ráfael főangyal segítségével az ifjú Tóbiás elűzte a démont és feleségül vette ~t. Nászuk előtti közös imájuk a házastársak imádságának mintája (6,16-8,19; 11,18). R.É.

Kuster Béla: Szt ~ asszony. Győr, 1920 u. - Kirschbaum IV:43. - BL:1562.