Magyar Katolikus Lexikon > S > Sándor, V.


Sándor, V., Petrosz Philargosz, OFM (Kréta szigete, 1340 k.-Bologna, 1410. máj. 3.): 1409. VI. 26-1410. V. 3: a →nyugati egyházszakadás ellenpápája. - Ferencesként Páduában és Oxfordban tanult, a párizsi egy. teol. tanára. 1386. X. 5: Piacenza, 1388. I. 23: Vicenza, 1389. IX. 18: Novara pp-e, 1402: Milánó érs-e. VII. Ince 1405: bíb-sá nev. ki. Cossa Boldizsárral együtt elszakadt XII. Gergely p-tól. A pisai zsin. 1409: lemondatta Gergelyt és letette XIII. Benedeket, hogy új választással helyreállítsa az egységet. VI. 26: egyhangúlag ~t választották meg, de az egység helyett csak nagyobb lett a szakadás, mert most már két ellenp. is volt. Ennek ellenére VII. 7: ~t megkoronázták. ~ még a zsin. föloszlása előtt Anjou (II.) Lajosnak adta Szicília kirságát Durazzói Lászlóval szemben, aki Rómát bitorolta. Róma ~t ismerte el, de ő Bolognában maradt Cossa bíb. házában. Vsz. ez mérgezte meg. - Ellenp-ként utóda 1410. V. 17: XXIII. János. T.J.

Gams 1873:745. (1386-88: piacenzai pp.), 806. (1388. IV-1389: vicenzai pp.), 819. (1389-1402: novarai pp.), 795. (1402-09: milánói érs.) - Eubel I:401. (1386. X. 5: piacenzai pp.), 526. (1388. I. 23: vicenzai pp.), 371. (1389. IX. 18: novarai pp.) - MKA 1984:23. (s.v. Pietro Filargo)